2012. április 17., kedd

Képességfejlesztés oldalnézetből

Időnként találkozom hitetlen emberekkel. Akik még nem hallottak a jobb agyféltekés rajztanfolyamról, nem ismerik a zenetanulás 4 napos módszerét, de még a villámolvasást sem.

Közben meg rengeteg időt és energiát áldozunk arra, hogy egy-egy képességet, készséget elsajátítsunk.  Sokat gondolkoztam, hogy miért nem terjednek el ezek a módszerek úgy, mint egy influenzavírus?  Nem lenne sokkal jobb, ha az általános iskolában megtanulnánk játszva 3-4 hangszeren művészi színvonalon játszani, tudnánk úgy rajzolni, mint egy utcai portrérajzoló, beszélnénk 3 idegen nyelvet, matematikából pedig nem jelentene gondot a differenciálszámítás (sem)?

Na és itt jönnek a szkeptikus barátaim...

2012. április 13., péntek

Brit tudósok és a csapatépítés

Épp az imént találkoztam egy cikkel az egyik hazai hírportálon, miszerint brit tudósok a csapatépítő tréningek hasznosságát vizsgálták. Fogalmam sincs, hogy hány brit tudós él ma a Földön, vagy léteznek –e egyáltalán, és arról sincs, hogy az ő hasznosságukat valaha vizsgálta-e már valaki, de tény, hogy sok fontos és nélkülözhetetlen információval lehetünk gazdagabbak, mióta köztünk él ez az új faj. Hála nekik, megtudhattuk, hogy az űrutazás jótékony hatással van a magas vérnyomásra, mint ahogy azt is, hogy a balkezesek jobban félnek, na meg hogy a fokhagymával etetett tehenek kevesebb metángázt bocsátanak ki. És mivel a brit tudósok érdeklődési köre már-már Chuck Norris erejének nagyságával vetekszik, arra is kiterjedt a figyelmük, hogy a csapatépítő tréningeket a britek jó része haszontalannak tartja.

2012. április 5., csütörtök

Az igazi túlélőshow

Minden rosszban van valami jó. És nem azért kezdtem ezzel a közhellyel, hogy a heti frázispuffogtató versenyen előkelő helyezést érhessek el, hanem azért, mert valóban erre jutottam a régóta tartó töprengésem végén.
Történt ugyanis, hogy bár azt gondoltam, igenis takarékos, környezettudatos, már-már példamutatóan természetközeli életmódot folytatok, be kellett látnom, hogy ez nem így van. Szerény és laikus becslésem szerint is az ökológiai lábnyomom legalább tíz számmal nagyobb az ideálisnál, és mivel idegen tőlem a nagylábon élés, már csak ezért sem tartható fenn tovább ez az állapot.

2012. április 1., vasárnap

Játék az élet, bármit is teszünk!



Tegnap véget ért egy tréning, melyen résztvevő voltam. A képzés címe: Játék Élmény Kaland Képzés (JÉKK). Furcsa érzésekkel és gondolatokkal utaztam hazafelé a kocsiban is, utána ez fokozódott, miközben este meséltem róla a páromnak, majd nem akartak szűnni ezek az érzések a mai napon sem. Ma vasárnap van, és olyat csináltam, amit évek óta nem, aludtam délután és arra ébredtem, hogyha nem írom ki magamból ezeket a fura, de érdekes érzéseket, akkor további agyalásoknak leszek kitéve. No, még ez sem lenne katasztrófa, de gondoltam megosztom mással is ezeket, hátha elindít valamit.