Játék az élet, bármit is teszünk!



Tegnap véget ért egy tréning, melyen résztvevő voltam. A képzés címe: Játék Élmény Kaland Képzés (JÉKK). Furcsa érzésekkel és gondolatokkal utaztam hazafelé a kocsiban is, utána ez fokozódott, miközben este meséltem róla a páromnak, majd nem akartak szűnni ezek az érzések a mai napon sem. Ma vasárnap van, és olyat csináltam, amit évek óta nem, aludtam délután és arra ébredtem, hogyha nem írom ki magamból ezeket a fura, de érdekes érzéseket, akkor további agyalásoknak leszek kitéve. No, még ez sem lenne katasztrófa, de gondoltam megosztom mással is ezeket, hátha elindít valamit.

Közben ezt hallgatom:  http://www.youtube.com/watch?v=Us-TVg40ExM&feature=BFa&list=ALHTd1VmZQRNpQDDCLmQyusGD4SS_kTr-n&lf=list_related

 A tréning záró napján készítettek a trénerek interjúkat a képzésről, érzésekről, tapasztalatokról, tanultakról, stb. Nos, akkor és ott szerintem nem túl sok használható információt nem mondtam el, de akkor elindult valami szösz az agyamban, ami azt próbálta megfejteni, hogy miért volt ez a képzés semmihez sem fogható. Elkezdtem racionális magyarázatokat keresni, találtam is sokat: a trénerek profizmusa, stílusa, a résztvevők fantasztikus személyisége, a tematikák, a téma. Ezek mind igazak is, de van még valami, ami a délutáni szundításom eredménye:)! Elkezdtem gondolkozni élethelyzeteken, munkákon, csoportok működésén, a hétvégéken, az ünnepeken és a munkanapokon.

A felismerés: JÁTÉK AZ EGÉSZ ÉLET

Minden pillanatban játszunk, hol tudatosan, hol még tudatosabban, hol pedig észrevétlenül. Gondoljunk csak bele egy munkahelyi csoport működésébe (mindenki a sajátjába) tele van szituációs játékkal, néha játszmázással, párbeszédre épülő ötletelésekkel, stb. A bíróságokon szituációs és szerepjáték van megspékelve drámázással, az APEH-ban a számokkal játszanak (no és az idegeinkkel :), az újságírók pedig a betűkkel. Vannak, akik élvezik ezeket a játékokat, vannak, akik nem annyira. A magánéletbe is belegondolhatunk, a gyerekkorról nem is beszélve, aztán jön a párválasztás, az udvarlás, a házasság, az esküvő maga, mint rendezvény, a kertészkedés, a kirándulások, a főzés, stb. Gondolom, hogy sokan felhördülnek, hogy mi abban a játék? Csak azt kérem, hogy gondoljuk át az életünket a játék szemszögéből. Nekem sikerült, ezért írom le! Én tréningeken és élménypedagógiai képzéseken ezek tudatos használatával dolgozok. A trénerek munkatapasztalata, élettapasztalata az, ami ezt nagyon változatossá tudja varázsolni. Ami még nagyon fontos, hogy tudjuk azt, hogy mi a célunk vele, mit szeretnénk a végén elérni, tudatosítani.Na ezen is elgondolkoztam. Az életjáték is attól függ, hogy van-e célunk az életben. Minél tudatosabban játsszuk az életünket, annál jobban fogjuk szeretni! Ez persze nem szentírás, csak az én mai felismerésem. Én is sokszor sodródok, mert jólesik, de ez nem kavar be a nagy játékba, csak a kisebb játékok tanulságát módosítja kicsit.

Remélem, hogy aki végigolvassa ezt a kis bejegyzést annak sikerül végiggondolnia ennek mentén az életét, és csak annyit kérek, hogy a holnapot nézzétek ilyen szemmel és írjátok le, hogy milyen volt! Nos nekem, most új játékok jönnek az életemben a fiam születését várjuk!

Megjegyzések