Akármennyire is új egy szervezet, bármilyen kis területet is fed le a működésével, ha megalakult, és egy óvatlan pillanatban kilépett a nyilvánosság elé, erősen megnövelte annak az esélyét, hogy hirtelen a semmiből felbukkanjon a TÁMOGATÓ. Ha ez a váratlan találkozás a támogatóval nagyfokú ellenállást és menekülési kényszert vált ki belőletek, és ebben a szent pillanatban megfogadjátok, hogy többé nem engedtek egyetlen adományozót sem a szervezet százméteres körzetébe, akkor mindenképpen javaslom a következő, bombabiztos adományűző szabályok betartását. Ellenkező esetben félő, hogy szembe kell néznetek azzal a ténnyel, hogy szervezetetek, és az általatok képviselt ügy a támogatók kedvelt célpontjává válik.
1. szabály: A REJTŐZKÖDÉS
Bár most magabiztosan azt gondolhatod, mi sem könnyebb ennél, előre figyelmeztetlek, ne vedd félvállról a feladatot. Korántsem lesz olyan egyszerű észrevétlennek maradni, tekintettel arra, hogy nem elég, ha ti nem adtok hírt magatokról, el kell érnetek, hogy más se tegye ezt. És itt kezd bonyolulttá válni a dolog. Az nagyon jó, bár még mindig kevés, hogy nincs honlapotok, nincs rólatok egy újságcikk sem, és egyáltalán nem léptek semmilyen eseménnyel a nyilvánosság elé, mert ennek ellenére, akik ismernek titeket, beszélnek majd rólatok, míg egyszer csak azt veszitek észre, hogy hirtelen az érdeklődés középpontjában álltok, és városi legendák kezdenek terjedni egy titkos földalatti szervezetről, amiről véletlenül magatokra ismertek. És ebben a pillanatban kárba veszett az a sok, rejtőzködésbe fektetett munka, és kezdhetitek az egészet előröl. Úgy kell tehát elrejtőznötök, hogy közben mindvégig tétlenek maradjatok. Ez a következő fontos pont!
2. szabály: A TÉTLENSÉG
Ez újabb nehéz próbatétel lesz, de kellő kitartással elsajátíthatjátok az ehhez szükséges módszereket. Mivel civil szervezetként nehezen tudnátok azt megtenni, hogy valóban ne csináljatok semmit, ne legyen tényleges tevékenységetek, először is szeretnélek gyorsan megnyugtatni titeket. Bátran dolgozzatok, az még önmagában nem probléma, csak arra figyeljetek, hogy ne lássa senki. Ha nem megy az, hogy valóban láblóbálással teljenek napjaitok, akkor az is elég lesz, ha csak ennek a látszatát keltitek. Ha az első szabályt nem sikerült maradéktalanul betartani, és a célcsoport néhány vadászösztönnel és kémprogrammal megáldott tagja megtalál benneteket, és segítségért folyamodik hozzátok, jegyezzétek meg ilyen esetekre a varázsszót: hárítás! Ilyenkor mindig jó módszer, ha a mondanivalótokat a „sajnos nem…” szóösszetétellel kezditek. Bár biztos receptet én sem tudok, de előzetes ismereteim alapján kijelenthetem, hogy ez általában beválik.
3. szabály: Riasztó Kérések Küldése
Ez az R.K.K fedőnéven futó hírhedt szabály a „legjobb védekezés a támadás” elven alapszik, és bár agresszív, de annál hatásosabb módszer. Ha támogatási hajlandóságot feltételeztek bárki részéről, jobb, ha elébe mentek a dolgoknak, és ilyen levelek garmadájával kezditek bombázni. A módszert, komolyságából kifolyólag csak gyakorlott adományűzőknek ajánlom! Ebben az első, és legfontosabb, amit szem előtt kell tartanotok, hogy tilos konkrét dolgot a levélbe írni. Amint leírjátok, hogy kik vagytok, mire kértek, mennyit kértek, milyen ügyet támogatna és miért fontos ez, miért sürgető most a támogatás, miért pont titeket és miért pont ő támogasson, sőt, ha még azt is, hogy neki miért is jó ez, és milyen garanciákat vállaltok és hogy követheti nyomon a támogatás útját, abban a pillanatban az ellenkező hatást érhetitek el. Főleg, ha még az is felmerülne bennetek, hogy ne pénzt kérjetek, hanem a profiljukba vágó szolgáltatást, eszközt, önkéntes munkát. Épp ezért ne használjátok!
Ha mégis valami megmagyarázhatatlan belső kényszertől vezérelve konkrét dolgot szeretnétek leírni, akkor az alábbi sablonok közül válasszatok:
- Havonta 200e Ft-ra van szükségünk a rezsiköltségeinkre.
- Még két embert kell felvennünk a munkára, az ő bérköltségükre kérünk adományt.
- Szervezetünk 1997. január 21-én alakult Nyíregyházán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében), alapítóink dr. Kiss Gizella Ilonka, Kovácsné Lakatos Mária (Mancika), és azzal a szándékkal jött létre a szervezetünk, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, kiemelten Nyíregyházán és vonzáskörzetében, beleértve a tanyabokrokat és egyéb külterületi részeket, segítsünk az ott lakó embereknek. És most szeretnénk kérni, hogy Ön is segítsen, ezért megadnánk a számlaszámunkat, amire utalhat. Köszönettel… (név, cím behelyettesítendő!)
- Már több, mint 200 helyre elküldtük adománykérő levelünket, de eddig még senki sem támogatott bennünket, még csak válaszra sem méltattak, vagy pénzhiányra hivatkozva elutasítottak, és már csak Önben bízunk, ha Ön sem segít, a célcsoportunk maradandó károsodást fog szenvedni, amit feltételezek, hogy Ön sem szeretne.
4. szabály: BIZALMATLANSÁGÉPÍTÉS
Bár az előző három szabály már megalapozta ezt a pontot, mégis külön gondot kell fordítanunk a bizalmatlanság kiépítésére. Mert ha van valami, ami igazán vonzza a támogatókat, az az, ha erős bizalmat éreznek a szervezet iránt. Tehát ha támogatómentes környezetben szeretnétek folytatni a munkátokat, ne sajnáljátok az időt a szervezetetek iránti bizalom maradék szikrájának a kioltására. Ennek érdekében néhány eszközt ismertetnék, amelyek minden körülmények között alkalmazandók:
- Igyekezzetek nem megfelelni a törvényi feltételeknek, előírásoknak. Ennek legjobb módja, ha nem tudtok elszámolni bizonyos támogatásokkal, pályázatokkal, nem készítitek el a beszámolókat. Egy elmarasztaló ügyészségi vizsgálati eredmény legalább tízszeres szorzóval növeli az esélyeiteket a támogatók távozására.
- Már ejtettem róla szót, de nem árt újra hangsúlyozni. Csak semmi kommunikáció és semmi láthatóság. Felejtsétek el a honlapokat, a közösségi oldalakat, a hírleveleket, névjegykártyákat, éves jelentéseket, prospektusokat, szórólapokat, a logótok feltüntetését.
- Kifejezetten előnyös, ha a megadott telefonszámotokon a helyi férfi fodrászszalonból jelentkezik be a borbély az ingerültségtől fuldokló hangon, és elpanaszolja, hogy már két éve próbálja elérni ezt a fura nevű szervezetet, hogy írassák át a számukat, de mintha a föld nyelte volna el őket, és aztán suttogva hozzáteszi, „biztos valami vaj van a fülük mögött, azért bujkálnak”. A rejtőzködés jegyében pedig fokozottan ügyeljetek arra, hogy az e-mailen érkező levelekre minimum kétheti várakozásai idővel reagáljatok, de akkor is csak annyit, hogy rögzítettétek megkeresését, de kollégáitok rendkívül elfoglaltak, így majd egy későbbi időpontban foglalkoztok az üggyel.
Arra is figyelnetek kell, hogy még véletlenül se tudjanak az emberek arcokat társítani a szervezethez. Ha mégis, akkor az illető semmiképpen se legyen szakértője annak a témának, amiről adott esetben egy újságíró megkérdezi. A legjobb kombináció, ha a feltűnően kitérő válaszait erős kommunikációs zavarokkal ötvözi, és ügyel arra, hogy a legcsekélyebb információt se szolgáltassa ki.
És bár még számos módszert, praktikát hozhatnék az adományozók megfélemlítésének eszközéül, de most rátérnék a befejező pontra, ami az egyik kedvencem.
5. szabály: CSAK SEMMI HÁLA
Kezdő adományűzőknél gyakran megesik, hogy bár gondosan próbálják az előző pontokat betartani, mégsem járnak sikerrel, és valahogy átjut az akadályokon egy támogató, amitől az adományűző menten elérzékenyül. A legrosszabb, amit ilyenkor tehet, hogy megköszöni a támogatást. Sőt, nem elégszik meg egy egyszeri mezei köszönömmel, hanem elkezdi módszeresen felvenni a címlistáiba, a szentimentálisabb egyedek még karácsonykor képeslapot is küldenek. Meghívót postáznak a rendezvényre, névre szóló oklevelet készítenek, és ha a támogatóriasztó alakulat többi tagja nem figyel időben, már csak azt veszik észre, hogy a honlapon megjelenik egy „támogatóink” fülecske, és elkezdenek alatta sorakozni a nevek. És onnantól kezdve megállíthatatlan a lavina. Jönnek a rendezvények, támogatói vacsorák, vállveregetések, kézfogások, aztán hirtelen a semmiből felbukkan egy kamera, és másnap már a helyi tévében látja viszont magát a szervezet, amint beszámol a sikeres tevékenységéről egy emblémázott zászló előterében, és hálát rebeg a támogatónak, aki meghatottan mesél a remek együttműködésről.
És bár még számos módszert, praktikát hozhatnék az adományozók megfélemlítésének eszközéül, de most rátérnék a befejező pontra, ami az egyik kedvencem.
5. szabály: CSAK SEMMI HÁLA
Kezdő adományűzőknél gyakran megesik, hogy bár gondosan próbálják az előző pontokat betartani, mégsem járnak sikerrel, és valahogy átjut az akadályokon egy támogató, amitől az adományűző menten elérzékenyül. A legrosszabb, amit ilyenkor tehet, hogy megköszöni a támogatást. Sőt, nem elégszik meg egy egyszeri mezei köszönömmel, hanem elkezdi módszeresen felvenni a címlistáiba, a szentimentálisabb egyedek még karácsonykor képeslapot is küldenek. Meghívót postáznak a rendezvényre, névre szóló oklevelet készítenek, és ha a támogatóriasztó alakulat többi tagja nem figyel időben, már csak azt veszik észre, hogy a honlapon megjelenik egy „támogatóink” fülecske, és elkezdenek alatta sorakozni a nevek. És onnantól kezdve megállíthatatlan a lavina. Jönnek a rendezvények, támogatói vacsorák, vállveregetések, kézfogások, aztán hirtelen a semmiből felbukkan egy kamera, és másnap már a helyi tévében látja viszont magát a szervezet, amint beszámol a sikeres tevékenységéről egy emblémázott zászló előterében, és hálát rebeg a támogatónak, aki meghatottan mesél a remek együttműködésről.
És ebben a végzetes pillanatban ez a szervezet is beáll azok sorába, akik úgy gondolják, hogy talán nem az adományűző szervezeteké a jövő.
Megjegyzések