Minden relatív!?

Avagy, Pabló gondolatai egy Ángyán cikk kapcsán

Hát igen, minden relatív! Valóban Ángyán József "bolond", mert nem vette tudomásul, hogy ez az ország nem egy skanzen és a kis családi gazdaságokból nincs adó bevétele az országnak. És igen, tönkre akarta tenni ezt a jól működő magyar mezőgazdaságot, ahol végre elértük, hogy megfelelő méretű több ezer, vagy tízezer hektáros birtokokon, modern gépekkel és kemikáliákkal intenzíven művelve, magas terméseredményekkel tudjuk az élelmiszeripart kiszolgálni. Ha pedig ez nem győzött meg benneteket arról, hogy szerencsénk van, hogy Ángyán József mára már ex-államtitkár, akkor gondolkodjatok el azon, hogy azt a rengeteg embert aki ma a városokban él (mint én is) nem lehet másképp ellátni élelemmel, csak így! Ugye Ti sem akartok éhen halni!?

Engem meggyőztek a nagybirtokosok érvei, valóban minden relatív, és eddig csak rossz, fenntarthatósági elvekkel bepiszkított szemüvegen át néztem a világot. Ezért aztán nem láttam, hogy az Ő áldozatos munkájuk teremti meg a számunkra a lehetőséget, hogy legalább mindennapi parizerünkhöz hozzá juthassunk.

Ha pedig már felvettem ezt az új relatív szemüveget körül néztem a világban és megvilágosodtam!

Rájöttem, hogyha valaki simán szarik a fejemre (azaz semmibe vesz), akkor nézhetem onnan is a dolgot, hogy szegénynek biztos rossz napja volt (ugye milyen toleráns az új szemüvegem :)).

Vagy azok az emberek, akik nap mint nap új drogokat dobnak a piacra, csak azt akarják, hogyha már egyszer a lányom kiöltözött egy buliba, akkor jól is érezze magát.

És mivel innen nézve minden relatív, ezért aztán a gyilkosság is megbocsátható, hiszen épp akkor és épp ott telt be neki a pohár..., na bumm, annyi csapás érte szegényt. Az áldozat pedig csak rosszkor volt rossz helyen, sőt az is lehet, hogy a számára ez sorsszerű volt, kifejezetten örül annak (a felhőkön lóbálva a lábát), hogy nem kell tovább nyűglődnie az élettel...

Nahát így néz ki ez a relatív világ! És mielőtt azt gondolnátok, hogy Pabló megőrült, gyorsan leszögezem, én már nagyon régen úgy élem az életem, hogy NEM MINDEN RELATÍV! 

Amikor vétünk mások ellen, akkor annak ellenére, hogy mindent meg lehet magyarázni, a végén mégis ott maradunk magunkkal szemközt, és egy-egy átgondolatlan, rossz döntésünk, cselekedetünk kapcsán előbújik az a rossz érzés, amit lelkiismeret furdalásnak hívnak. Ez pedig egy nagyon jó indikátora annak, hogy nem minden relatív! Amikor szeretteink, barátaink, közösségünk, az élet ellen vétünk, akkor igenis hibát követtünk el, és kutya kötelességünk ezt a hibát beismerni, és ha mód van rá, kiköszörülni! Azzal, hogy édesanyánk életet adott nekünk, elsősorban nem jogot kaptunk az életre, hanem sokkal inkább kötelességet és felelősséget a többi ember, a többi élő és élettelen lény iránt, mint ahogy a "Zarándok búcsúja" írja.

A valóságos szemüvegemen keresztül tehát Ángyán József is inkább "hős", de sokkal inkább egy tisztességes EMBER, mint bolond! Aki agrár egyetemi professzorként nagyon hamar meglátta, hogy milyen rossz irányba halad mezőgazdaságunk, hiszen már 1986-tól a környezet- és tájgazdálkodást, a fenntartható mezőgazdasági rendszereket kutatta. Majd következetesen az agrár-környezetvédelmi program kidolgozásában játszott meghatározó szerepet és államtitkárként is a Nemzeti Vidékstratégia megalkotásával (amelyet én olvastam, és higgyétek el, az elmúlt 20 év legigazabb politikai stratégiája) a magyar emberekért, a vidék felemelkedéséért dolgozott.

A fentiekben belinkelt cikk nem foglal állást arról, hogy a családi gazdaságokat támogató vélemények vagy a nagyüzemi tőkés lobbinak van igaza. Pedig szerintem egyértelmű a dolog: van a saját hasznát hajtó nagybirtokos lobbi, akik még az "élni és élni hagyni" elvét sem hajlandóak figyelembe venni. Azaz kizárólagosságra törekszenek, és minden támogatás, minden erőforrás felett rendelkezni akarnak. (és akik valószínűleg valamilyen furcsa genetikai hibával, a lelkiismeret teljes hiányával születtek). Idézve Ágyán leveléből: "az évtizedek alatt kialakult, ellenérdekelt "maffiahálózat" mindent vinni akar a földtől, az erőforrásoktól a támogatásokon át a piacokig. Mindent vinni akar a vidéki, helyi közösségek, családok elől (...)". Ha nem így lenne, akkor nem kellett volna Ángyán Józsefnek felállni a székéből, hanem megvalósulhatott volna az a vidékfejlesztés, amiben a nagybirtokok mellett a családi gazdaságoknak is jutott volna esély!

Így marad a zord valóság, újból győzött a harácsoló gazdagodási vágy, és ismerjük be, hogy ez nem egy egyszerű politikai epizód, hanem a szó legmélyebb értelmében az ember tragédiája!

Linkek Ángyán József lemondása kapcsán:

Két kép Ángyán József a lemondás előtt és után
Ángyán petíció szövege és a szavazás eredménye (peticio.com)

Megjegyzések

Ati üzenete…
http://index.indavideo.hu/video/Eloszor_szolal_meg_az_oligarchazo_ex-allamtitkar

elsőkézből
Edit üzenete…
Nemrég volt szerencsém Vácon "börtönlátogatáson" részt venni,(félreértések elkerülése végett, tanulmányaim miatt,iskolai látogatás).
Most nem írom le, mit váltott, mit nem váltott ki belőlem, de volt egy dolog, ami utána elgondolkoztatott. A parancsnokkal, aki végigvezetett minket, a végén leültünk egy amolyan kerekasztal beszélgetésre, lehetett kérdéseket feltenni neki.
Az egyik témakör, az elítéltek visszaillesztése volt a társadalomba. Mert ugye már lehetőség van tanulni, művelődni a börtönökben.
Szóval volt egy olyan válasz, hogy már az is siker, ha egy elítélt, aki pl. gyilkosság után szabadul, már nem gyilkol, hanem "csak" betör valahova....
Na ezen elmerengtem....tényleg minden relatív.
Mondjuk amikor a fiam bicaját, amit hosszú időn át rakosgatott össze, gyűjtögetve rá a kis pénzét,és levágták egy körfolyosós lépcsőházban a korlátról, mert ki volt kötözve, na akkor nem ez jutott eszembe, de most hogy ezt a mondatot meghallottam, szerintem most sem ez jutna eszembe....