Vertek már át téged szolgáltatók? Vagy termelők? Vagy gyártók? Érezted már azt, hogy némely cég pofátlansága a világegyetem végtelenségével vetekszik? Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de nálam egy-egy ilyen személyesen átélt, vagy másoktól hallott történet olyan erővel veri ki a biztosítékot, amilyen erő létezéséről egykor Newton is csak titokban mesélhetett az anonim science fiction rajongók heti rendszeres gyűlésén.
De szerencsére ezeket a felturbózott energiákat olyan ügyekre és célokra fordíthatom, amelyek megvalósulása végül azt eredményezi, hogy ne kapjak sikító frászt, valahányszor egy ismeretlen szolgáltató ajtaján kell kopognom. És ezért örülök annak, amikor helyi közösségi kezdeményezésekről hallok, amelyek arról szólnak, hogy gyűjtsük össze azokat a helyi szolgáltatókat, termelőket, kereskedőket, akik nem a "profitszerzés bármi áron" elve alapján képesek csak elképzelni a működésüket.
Mert hogy is néz ki sokszor a történet? Bemegyek egy üzletbe, köszönök. Ha visszaköszönnek, az már fél siker, és ilyenkor okkal reménykedhetek, hogy a vásárlás egy kulturált és kölcsönös előnyökön alapuló folyamat lesz. Hogy ez mennyire nem természetes dolog, azt hiszem, ezt nem kell sokat magyaráznom. Van a kereskedőknek, szolgáltatóknak egy olyan típusa is, akik valamiért csak félig tudnak mosolyogni. Múltkorában a párommal tévedtünk be egy üzletbe, és ő megesküdött rá, hogy mikor beléptünk, az eladó hölgy egy, vélhetően a sok gyakorlás következtében művészien kidolgozott szájhúzgálással nyugtázta jöttünket. Viszont én akkor is hajlamos vagyok abban hinni, hogy ezt valójában mosolynak szánta, de valamiért a művelet nem terjedt át a száj egészére, hanem féloldalasan abbamaradt. És abban is tudok hinni, hogy meg lehet találni azokat a kereskedőket és szolgáltatókat, akik már más értékek mentén végzik a munkájukat. Akik felismerték, hogy a vevők megszerzéséhez és megtartásához egy más minőség nyújtására van szükség, akik képesek a vevőket partnernek tekinteni.
Nyilván a vásárlók vagy megrendelők is sokfélék, van ezen az oldalon is min javítani. Dolgoztam én is kereskedőként, vendéglátósként, előfordult, hogy nálam is az árjegyzéket csak kiindulási alapnak, a fizetést pedig választható opciónak tekintették, és nem értették, miért vagyok ilyen konzervatív gondolkodású, hogy nem akarok feleannyi pénzért háromszor annyit adni. Vendéglátósként az eladói oldalról is gyűjtöttem érdekes tapasztalatokat, például volt olyan főnököm, aki munkába állásom napján megmutatta, hogy melyik csapott merőkanál szolgál az 5 literes ketchup tetején keletkezett penész leszedésére, és hogy kell újrafőzni a kávézaccot. Hát ez az, amire nem voltam hajlandó. És én sem várok el többet, csak azt, hogy a szolgáltatóban, kereskedőben megbízhassak. Hogy olyan élelmiszert adjanak el, amit ők is jólesően fogyasztanának. Mert nem elég az, hogy egy szolgáltató helyi, tisztességes is legyen! Hogy ne kelljen attól félnem, hogy ha nem figyelek eléggé, akkor átvernek, túlszámláznak, kijátszanak, silány minőséget kapok prémium áron, hogy függőségben tartanak, és visszaélnek a helyzetükkel.
Hogy ne kelljen már megint azzal szembesülnöm, mint a napokban, hogy egy helyi cégnek a profi és ízléses honlapja mögött primitív és ízléstelen üzletpolitika áll, hogy addig tart a mindent a vevőért szlogen, amíg a fejőstehén funkciót betölti a megrendelő.
Meggyőződésem, hogy ez az út már nem járható. Más piacra van szükség.
És itt jön a képbe a bizalmi alapon működő, szolgáltatókkal, helyi termelőkkel kialakított személyes kapcsolat. Hogy ezekre a helyi termelőkre és szolgáltatókra, mint a mi közösségünk értékeire és lehetőségeire tekintsünk. A mi pozitív tapasztalatunkra alapozva mások is az ő termékeiket vásárolják, az ő szolgáltatásait vegyék igénybe. És ebben a rendszerben mindenki megjelenhet az eladó és a vevő oldalon is, mert úgy válik önfenntartóvá a közösség, hogy amikor csak lehet, egymás szolgáltatásait vegyük igénybe, egymás termékeit vásároljuk meg.
Én alapvetően hűséges típus vagyok. Ha meg vagyok elégedve egy árussal a piacon, akkor legközelebb is tőle vásárolok. Ha egy szolgáltató azt mondja, hogy 10 nap múlva elkészül, amit rendeltem, és olyan lesz, mint amiben megállapodtunk, és mikor 10 nap múlva megyek, azt tapasztalom, hogy valóban olyan, tényleg ennyibe kerül, tisztességes volt és korrekt, a munkájára igényes, akkor legközelebb is hozzá megyek. És elmondom mindenkinek, akinek csak tudom, hogy ha ilyen jellegű dologra van szükségetek, akkor oda menjetek, mert benne meg lehet bízni. Nem azért, mert jócskán áron alul számol, nem várom el senkitől, hogy a saját kárára dolgozzon. Mert a munkának értéke van.
És mert a végső cél az lenne, hogy kifizetődőbb legyen a tisztességes munka, mint az, ami eleve az átverésre, minél nagyobb haszonszerzésre épül, bármi áron. Sosem értettem egyébként azt, hogy miért fontosabb egy pillanatnyi haszon, mint egy hosszú távon is kamatozó befektetés. Erre a tisztulási, kiválasztási folyamatra is jók azok a vásárlói, szolgáltatói, vállalkozói közösségek, amik úgy szaporodnak, mint félszáraz időben a gombák. Mert ezekből még ugyan nincs sok, de már vannak, amelyek jó példával járnak elől, akiktől tanulni lehet, aminek nyomán már néhány tettre kész ember a saját környezetében is képes összefogni és ilyen értékek és ügyek mentén szervezetten tevékenykedni. Olyan közösségeket létrehozni, amelyekben nem a pénz a fő értékmérő és haszon, hanem a bizalom, a kölcsönös megelégedés és a jó emberi viszonyok. És igen, közben úgy, hogy a pénz is jelen van, és sok-sok ember megélhetése válik hosszú távon is biztosítottá, mert ennek a közösségnek komoly ereje van, a közösség tagjai képesek munkájukkal a saját megélhetésüket biztosítani, saját életminőségük javulását elősegíteni.
Másik jósága ezeknek a közösségeknek, hogy közvetlen visszacsatolás, visszajelzés, információ érkezik a termelőhöz, szolgáltatóhoz, és tőlük is a vevőhöz. Arról is, hogy milyen jó valami, és arról is, hogy milyen igényeink lennének még, vagy valami éppen nem sikerült úgy, ahogy kellett volna. Mert nem arról van szó, hogy ezekbe a bizalmi körökbe csak olyan szereplők tartozhatnak, akik sosem csúsznak a megrendelés teljesítéssel, akiknek mindig minden előállított áruja tökéletesen sikerül, akiknek mindig egyforma nagy tojást tojnak a tyúkjai, akiknek soha nincs kukac a gyümölcsükben, vagy nem marad rágós a fél napja főzött kakasuk, akiknek nem romlanak el a beszerelt kütyüik, akiknek a kézzel varrt gyerekjátékainál nem szakad el a cérna. Mert nem ezen múlik az, hogy tőlük rendelek-e legközelebb is. Megjegyzem, én szívesebben vásárolom a kicsi, de friss és ropogós almát, még ha foltos is, mint ami úgy fénylik a polcokon, mint Salamon töke ünnepnapon. Mert meg van a személyes kapcsolat, a bizalom, mert miközben megveszem a kicsit ütődött almát, meghallgatom a gazdát, aki elmondja, hogy a jég elverte a termést, és a fele gyümölcs a cefrébe ment, meg hogy akkora szárazság volt, hogy ez a petrezselyem csak feleakkora lett, mint kellett volna.
Ez egy egészen másfajta minőségbiztosításra épülő rendszer. Nem olyan, mint azok a tanúsítványokkal igazolt minőségbiztosítási rendszerek, amelyekben nem baj, ha lyukas vödröt gyártasz, a lényeg, hogy mindig szakasztott ugyanolyan lyukas vödröket produkálj. Ebben a történetben a minőséget az emberi tényező, és az emberek által hozzáadott értékek, társadalmi hasznosságok adják. És bár nem terveztem a bejegyzés végére kortesbeszédet, de hát mégiscsak azt mondom, hogy bárhol is laktok, keressétek meg ezeket a bizalmi alapon és pozitív értékek mentén szerveződő vásárlói, fogyasztói közösségeket, és csatlakozzatok hozzájuk szolgáltatóként, kereskedőként, vevőként. Vagy ha nem működik még ilyen a közeletekben, akkor pedig hajrá, szabad a pálya!
Megjegyzések