A Corelli kapitány c. filben van egy részlet, amikor az öreg orvos a lányának a szerelemről és a szeretetről beszél:
"A szerelem olyan, mint egy átmeneti őrült állapot. Kitör akár egy földrengés aztán lecsillapodik....és miután lecsillapodik, dönteni kell!
Az a nagy kérdés, a gyökereitek úgy összefonódtak-e, hogy elképzelhetetlen, hogy valaha is elváljatok egymástól. Mert, hogy ez jelenti a szeretetet.
A szeretet nem csupa lihegés és izgalom, nem puszta vágy, hogy a nap minden percében párosodjál, nem azt jelenti, hogy éjszaka a képzeletedben végig csókolja a tested minden porcikáját.
Nem..., ne pirulj el! Igazságokat mondok. Az pusztán a szerelem, amit bármikor beképzelhetünk magunknak. Maga a szeretet, ami ezután marad, miután a szerelem ellángolt.
Nem hangzik túl izgalmasnak, ugye..."
A filmben elhangzott üzenethez csak annyit fűznék hozzá, hogy a szeretetért meg kell dolgoznunk nap, mint nap, mert csak így van esélyünk őszinte emberi kapcsolatokra, hát még párkapcsolatra!
A szerelem ehhez képest egy múló állapot, amit azért hozott létre a természet, hogy áttörje két lény között a bizalmatlanságból, félelmből felépülő falakat. A szerelem tehát csupán egy ajtó, amin keresztül beléphetünk a szeretet birodalmába, azonban az elsősorban rajtunk múlik, hogy a felelősségvállalásunkkal, cselekedeteinkkel belépünk-e valaha.
...és igen, szerintem nagyon gyakori, hogy mi férfiak a szerelem őrült érzését képtelenek vagyunk feladni a szeretet kevésbé csillogó, de sokkal értékesebb, melegebb, valódibb, lényegesebb érzéséért! Így gyakran ösztöneink által vezérelve, amikor csökken a szerelem érzése elkezdünk úgy viselkedni, hogy ne születhessen meg a szeretet. Valójában félünk a valódi szeretetteljes kapcsolattól, mert ott már nem csak a felszínt, a macsó férfit, vagy a csillógó értelmiségit, vagy manapság a fafejű kockát kell megmutatnunk, hanem lelki mélyrepülés következik, mert a szeretet birodalmába csak a teljes valónkkal lehet belépni. Ez pedig manapság fiúként felnövekvő lényeknek, szinte lehetetlen.
Kedves férfi társaim, rossz hírem van: az igazi férfi útja pedig erre vezet!
Ha pedig arra vagy kíváncsi, hogy mit is jelenthet nap, mint nap megdolgozni a szeretetért, akkor szívesen látlak az életvezetési coachingomon :)
A filmben elhangzott üzenethez csak annyit fűznék hozzá, hogy a szeretetért meg kell dolgoznunk nap, mint nap, mert csak így van esélyünk őszinte emberi kapcsolatokra, hát még párkapcsolatra!
A szerelem ehhez képest egy múló állapot, amit azért hozott létre a természet, hogy áttörje két lény között a bizalmatlanságból, félelmből felépülő falakat. A szerelem tehát csupán egy ajtó, amin keresztül beléphetünk a szeretet birodalmába, azonban az elsősorban rajtunk múlik, hogy a felelősségvállalásunkkal, cselekedeteinkkel belépünk-e valaha.
...és igen, szerintem nagyon gyakori, hogy mi férfiak a szerelem őrült érzését képtelenek vagyunk feladni a szeretet kevésbé csillogó, de sokkal értékesebb, melegebb, valódibb, lényegesebb érzéséért! Így gyakran ösztöneink által vezérelve, amikor csökken a szerelem érzése elkezdünk úgy viselkedni, hogy ne születhessen meg a szeretet. Valójában félünk a valódi szeretetteljes kapcsolattól, mert ott már nem csak a felszínt, a macsó férfit, vagy a csillógó értelmiségit, vagy manapság a fafejű kockát kell megmutatnunk, hanem lelki mélyrepülés következik, mert a szeretet birodalmába csak a teljes valónkkal lehet belépni. Ez pedig manapság fiúként felnövekvő lényeknek, szinte lehetetlen.
Kedves férfi társaim, rossz hírem van: az igazi férfi útja pedig erre vezet!
Ha pedig arra vagy kíváncsi, hogy mit is jelenthet nap, mint nap megdolgozni a szeretetért, akkor szívesen látlak az életvezetési coachingomon :)
Megjegyzések