Szerelem, szerelem és mégsem működik...

Újra és újra találkozok azzal, hogy a szerelem akadályozza a jó párkapcsolatok kialakulását. Tudom, hogy ez első nekifutásra furcsán hangzik, de a fenti állításomat komolyan gondolom. Bár magam nem túl sok párkapcsolatot tudhatok magam mögött, de ebből a kis merítésből is már viszonylag hamar kezdtem sejteni, hogy valami nincs rendben ezzel a szerelemmel! Aztán egyre többször azt tapasztaltam, hogy férfi ismerőseimnek azért nincs sikeres párkapcsolata, mert nem sikerült a szerelem mítosszal leszámolniuk. Ez bizony szomorúsággal tölt el, mert akiket szeretek, azokat szeretném boldognak látni.
A Corelli kapitány c. filben van egy részlet, amikor az öreg orvos a lányának a szerelemről és a szeretetről beszél:
"A szerelem olyan, mint egy átmeneti őrült állapot.
Kitör akár egy földrengés aztán lecsillapodik.
...és miután lecsillapodik, dönteni kell!
Az a nagy kérdés, a gyökereitek úgy összefonódtak-e, hogy elképzelhetetlen, hogy valaha is elváljatok egymástól. Mert, hogy ez jelenti a szeretetet.
A szeretet nem csupa lihegés és izgalom, nem puszta vágy, hogy a nap minden percében párosodjál, nem azt jelenti, hogy éjszaka a képzeletedben végig csókolja a tested minden porcikáját.
Nem..., ne pirulj el!
Igazságokat mondok.
Az pusztán a szerelem, amit bármikor beképzelhetünk magunknak.
Maga a szeretet, ami eztután marad, miután a szerelem ellángolt.
Nem hangzik túl izgalmasnak, ugye..."
A filmben elhangzott üzenethez csak annyit fűznék hozzá, hogy a szeretetért meg kell dolgoznunk nap, mint nap, mert csak így van esélyünk őszinte emberi kapcsolatokra, hát még párkapcsolatra!
A szerelem ehhez képest egy múló állapot, amit azért hozott létre a természet, hogy áttörje két lény között a bizalmatlanságból, félelmből felépülő falakat. A szerelem tehát csupán egy ajtó, amin keresztül beléphetünk a szeretet birodalmába, azonban az elsősorban rajtunk múlik, hogy a felelősségvállalásunkkal,  cselekedeteinkkel belépünk-e valaha.

...és igen, szerintem nagyon gyakori, hogy mi férfiak a szerelem őrült érzését képtelenek vagyunk feladni a szeretet kevésbé csillogó, de sokkal értékesebb, melegebb, valódibb, lényegesebb érzéséért! Így gyakran ösztöneink által vezérelve, amikor csökken a szerelem érzése elkezdünk úgy viselkedni, hogy ne születhessen meg a szeretet. Valójában félünk a valódi szeretetteljes kapcsolattól, mert ott már nem csak a felszínt, a macsó férfit, vagy a csillógó értelmiségit, vagy manapság a fafejű kockát kell megmutatnunk, hanem lelki mélyrepülés következik, mert a szeretet birodalmába csak a teljes valónkkal lehet belépni. Ez pedig manapság fiúként felnövekvő lényeknek, szinte lehetetlen.
Kedves férfi társaim, rossz hírem van: az igazi férfi útja pedig erre vezet!

Ha pedig arra vagy kíváncsi, hogy mit is jelenthet nap, mint nap megdolgozni a szeretetért, akkor szívesen látlak az életvezetési coachingomon :)
0