A közösség magától nő, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell növeszteni

Mivel a közösség egy élőrendszer, így a közösség - hasonlóan bármely más élőrendszerhez - szerveződik, azaz magától nő, fejlődik. Ez máskülönben az élőrendszer egyik alaptörvényszerűsége, hiszen a füvet sem növesztjük a legelőn :)
Ez nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy amikor emberek kapcsolódnak egymáshoz, akkor magától indulnak be azok a folyamatok, amivel közösséget hoznak létre.

Mi az oka ennek?

Röviden válaszolva ez evolúciós örökségünk.
Amikor két ember egymás megismerésére nyitott szituációban találkozik - ilyen szokott lenni, amikor az emberek valamilyen oknál fogva együtt akarnak működni, közösséget szeretnének alkotni -, akkor belső késztetést éreznek a másik megismerésére. Ez a társas kíváncsiság az egyik legalapvetőbb belénk kódolt szükségletünk; a másik megismerése, a másikkal való beszélgetés, a másikkal való kapcsolat fenntartása és ápolása, ami építi a közösséget. Hiszen a közösség a tagok között létrejövő viszonyrendszer. Így az egyes tagok között épülő és bomló kapcsolati hidak azok, amelyek a nyersanyagát adják a közösségi minőségnek.
Ez a nyersanyag a közösség tagjainak együttműködése során (közös konstrukció és akció) csoport szinten csoportdinamikai jelenségeket és folyamatokat hoznak létre, aminek az eredményeképp megszületik maga a közösség, mint élőlény. Ez az élőlény ugyanúgy képes gondolkozni és érezni, mint az ember.
A közösség születését és fejlődését nagyon sok belénk kódolt mechanizmus segíti. Pl. az egyik legizgalmasabb ilyen a csoportélet szinkronizációját segítő viselkedési mechanizmusok.*
A közösségé válás során az egyik legfontosabb szinkronizációs mehanizmus a sztori mesélés és az ezzel járó közös nevetés, ami együtt képes létrehozni a MI érzését. Ez az egyén számára felszabadult, időnként eufórikus hagulatot, jó érzést okoz. Ez az egyik oka annak, hogy újból és újból keressük az alkalmat, hogy beszélgessünk egymással.
Nem túl rég a nyelvünk kialakulásáról olvastam. Ebben volt, hogy az emberi evolúció egy jelentős szakaszában, mimézissel kommunikáltunk. Azaz utánoztunk szituációkat, saját magunkat, másokat és ezzel képessé váltunk történeteket elmesélni. Ez olyan lehetett, mint egy pantomim színház. Ahhoz, hogy megértsünk valakit, aki utánzással, mutogatással akar elmondani nekünk egy történetet, ahhoz az kell, hogy minél jobban rá tudjunk hangolódni. Az aktivitizés során gyakori jelenség, hogy vannak olyan párok akik nagyon gyorsan kitalálják, mit is akar elmutogatni a másik nekik. Ez jó eséllyel annak köszönhető, hogy sok-sok generáción keresztül a mimézis volt a legfontosabb kommunikációs eszközünk, ezért az agyunk evolúciósan fejlesztett ki olyan szinkronizációs mechanizmusokat, amivel rá tudunk hangolódni egymásra.
Mára már tudjuk, hogy erre külön agysejtek jöttek létre, amit tükörneuronoknak hívnak. Ezek olyanok mint az agy wifije. Ahhoz, hogy a kapcsolódásra motiváltak is legyünk, arra van szükség, hogy ehhez a tevékenységhez jó érzés is társuljon. Ezt biztosítja pl. az, hogy a nevetés csökkenti a stersszhormonokat és növeli az endorfin és növekedési hormon termelést, azaz jó érzést okoz. Ezért van az, hogy egy jó kis társasági sztorizás és az ezzel járó nevetéseket követően még jó darabig lesz jókedvünk, derűsek leszünk

Mindezzel azt akartam bemutatni, hogy szociális agyunk van, azaz a kapcsolódásra való szükséglet az egyik legalapvetőbb késztetésünk, és az agyunk magától szinkronizálódik, ha másokra odafigyelünk, ezzel beindítva a közösség szerveződését.

A természetességet kereső közösségekben gyakori jelenség, hogy kialakul az a hiedelem, hogy nem kell a közösséget szervezni, nem kell a közösséget fejleszteni, egyáltalán nincs szükség vezetésre. Azonban fontos látnunk, hogy a magától nő-nek része a vezetés, az irányítás, a szervezés és fejlesztés. Hiszen egyrészt a vezető is magától jön létre a közösségben, másrészt a közösség vezetőjének legfontosabb feladata elhárítani a közösség szerveződés útjába kerülő akadályokat, amely tevékenységét már nyugodtan nevezhetünk közösség szervezésnek vagy közösség fejlesztésnek, attól függően milyen akadály milyen elhárításáról van szó. De hogy ez pontosan mit jelent, az már egy következő cikk témája lesz.

*Csányi Vilmos: Az emberi természet (125. oldal)
0