2017. május 27., szombat

Vezetőként mit tehetünk az emberi kapcsolatok javítása érdekében?

Az emberi kapcsolatok, azaz a viszony szint a kulcsa minden közösségi kezdeményezésnek, így a közösségi vállalkozásoknak is. Máskülönben ez igaz jelenleg minden emberi szerveződésre, tehát az előzőekben leírtak egy egyetemes törvényszerűséget ír le az emberi szerveződések kapcsán. A viszony szint, az emberi kapcsolatok minőségének fontosságát azt gondolom nem nehéz megérteni, azonban annál nehezebb vezetőként kezelni az ezen a szinten jelentkező elakadásokat, konfliktusokat. 


Személyességi szint emelése

Amikor a vezetőknek arról beszélek, hogy mi a feladatuk a viszony szinten, akkor az első amit javaslok a személyességi szint emelése.
Társadalmunkban a személyességnek van egy elfogadott szintje, ami belénk szocializálódik. Megtanuljuk, hogy a családban, a barátaink között, az iskolában a tanárainkkal, az osztálytársainkkal, a munkahelyen a főnökünkkel, a munkatársainkkal mi az a személyességi szint, ami elfogadott, ami működő képes. Ez minden emberi szerveződésben létrehoz a csoport kultúrában mélyen kódolódó - és nem tudatos - előfeltevést az ott elfogadott személyességi szintről. Ha ezt a személyességi szintet valaki átlépi, akár csak egy személyes beszélgetés kapcsán, de sokkal inkább egy munka megbeszélésen, akkor mindenki érzi, hogy ez nem helyes, ez kényelmetlen.

2016. október 27., csütörtök

Miért szükséges a profit a nonprofitoknál is!?

Szerintem a profit (nonprofit - forprofit) értelmezése elég zavaros a mai világban. Annak mérlegelése pedig, hogy egy-egy tevékenységünk nonprofit, vagy már forprofit és ezért civilként ezt még csinálhatjuk, azt viszont már nem kifejezetten káros, mert rontja az életképességünket.
Mindennek a megértéséhez érdemes felidéznünk az élőrendszer egyik alap törvényszerűségét.

Az élőrendszerek úgy képesek fennmaradni, hogy a környezetükből energiát vesznek fel, ezt az energiát képesek átalakítani és a saját létfenntartásukra fordítani (a saját testüket felépíteni és működtetni). Ha egy élőrendszer nem képes az életéhez szükséges energiát felvenni, vagy az energia átalakító folyamatai nem elég hatékonyak, akkor simán meghal azaz nem életképes.

Azt gondolom, hogy ezt nem nehéz analógiában a szervezetekre vetíteni, úgyhogy ezt a gondolati kalandot meg is hagyom nektek :)

2016. július 4., hétfő

Társadalmi jót üzleti alapon



Májusban került megrendezésre a "Társadalmi jót üzleti alapon" konferencia, melynek célja volt, hogy választ kapjunk a társadalmunk jövőjét érintő és befolyásoló kérdésekre. 


  • Vajon el tudjuk-e indítani Nyíregyházán a társadalmi innovációt, ezáltal felpörgetve a helyi gazdaságfejlesztést?
  • Lehetséges-e a szektorok határainak lebontása, a for-profit és non-profit elemek keveredése? Létezik-e, vagy létre jöhet-e az úgynevezett negyedik szektor Magyarországon?
  • Vajon vezet-e erre út, erre vezet-e az út a magyar társadalom egyre súlyosbodó problémáinak megoldása irányába?

A konferencián a valós problémákról, a résztvevőket leginkább foglalkoztató kérdésekről zajló beszélgetéseknek az Open Space módszer adott keretet.

A beszélgetések szünetében pedig sikerült néhány résztvevőt meginterjúvolni, a velük folytatott beszélgetésekből kiragadott gondolatokat adjuk közre ebben a cikkben.

2015. augusztus 17., hétfő

Közösségi vállalkozás szerepe a tudat fejlődésünkben

Ebben a cikkben arra teszek kísérletet, hogy evolúciós szemszögből vizsgálva a tudatfejlődésünket rámutassak arra a szükségszerűségre, ami a közösségi vállalkozások, mint szervezeti modell létrehozásához vezetett. Ezzel egyrészt azt is szeretném üzenni, hogy a közösségi vállalkozás nem az Inspi-Ráció találmánya, hanem egyfajta történelmi (tudatfejlődési) szükségszerűség felismerésének eredménye. Másrészt  a közösségi vállalkozás létrehozása, működtetése lehetőség a számunkra, hogy a tudatfejlődésünket egy magasabb szintre emeljük.

2015. augusztus 2., vasárnap

Tudunk-e közösségi összefogással új "hordókat" létrehozni?

A minap olvastam egy interjút Philip Zimbardo szociálpszichológussal akit a pszichológiai kísérletei tették híressé, hiszen a börtön kísérlete ma már nem csak szakmai körökben ismert.
A számomra legizgalmasabb rész a következő volt belőle:
"...miért tesznek emberek rossz dolgokat? Bármilyen botrány tör ki bárhol, a fejesek mindig azzal rázzák le a felelősséget, hogy pár gonosz ember tehet róla, az angol kifejezés erre az, hogy „pár rossz alma került a hordóba”. A kutatásaimban azt találtam, hogy valójában rengeteg esetben jó emberek tesznek rossz dolgokat, akiket valaki rossz hordóba tett. Mint a diákokat a börtönkísérletben, ahol én voltam a börtönparancsnok. Azt kell megértenünk, hogy mi van abban a hordóban, ami megrontja őket: ha a jó embereket gettóba, börtönbe, rossz iskolába rakjuk, a helyzet rosszá teszi őket. A nagyobb kérdés pedig az, hogy ki tartja fenn a hordót, vagyis teremti meg az embereket megrontó helyzetet. Az ember mindig része egy szociális környezetnek: iskolának, családnak, bandának, ahogy a jogi, kulturális, gazdasági rendszernek is." 
A kamatos pénzrendszer, ami Gyulai Iván ökológus szerint mind az ökológiai, mind a társadalmi, mind a gazdasági válság oka (lásd: A pénz és a fenntartható fejlődés c. kiadványt) a jelenlegi hordónk alapja! 
Tehát azt már tudjuk, hogy mi van a jelenlegi hordónkban, ami a bajokat okozza. Az is elég egyértelmű, hogy kiknek az érdeke ezt a hordót fenntartani (ha nem akkor javaslom elolvasásra: David C Korten: Élet a töke uralma után előadásának anyagát),  a számomra tehát sokkal izgalmasabb kérdés, hogy tudunk-e közösségi összefogással új hordókat létrehozni!? Mert ez az a kérdés, ami mindannyiunk jövőjét meghatározza és amire egyértelműen van hatásköröm és mindenki másnak aki itt és most él!

2015. július 23., csütörtök

A vezetés természetes módja

...avagy, út a közösségi vezetéshez

Egyre gyakrabban tapasztalatom, hogy a civil szervezetek, közösségek azzal küzdenek, hogy milyen vezetési rendszert alakítsanak ki. Sokszor látom, hogy az okoz bizonytalanságot, hogy a piramis rendszerű vezetés, szélsőséges esetben autokratikus vezetésen túl nem ismernek működő vezetési mintát, és ezzel kapcsolatban is sok rossz tapasztalatot gyűjtenek. Ezért gyakori, hogy inkább a "nekünk nem kell vezető, nem kell vezetés" mellett döntenek.

Az elbizonytalanodást tovább fokozza, hogy a "demokratikusabb" vezetési megoldások sorra kudarcba fulladnak. Azok a szervezetek pedig akik végül úgy ahogy sikeresen működtetik a vezetés szokásos mesterséges hierarchiára épülő jellemzően 2-4 szintű vezetését (ügyvezető, középvezetők pl. projektvezetők, pénzügyi vezető stb. munkatársak, önkéntesek), azok minden más "demokratikusabb" próbálkozást "gitt egylet" megnevezéssel címkéznek. Ezzel erősítve azt a paradigmát, hogy más úgysem működik.

Az Inspi-Ráció csapata a megalakulásától hitt abba, hogy lehet ettől a mesterséges hierarchiától jobb vezetési modellt kidolgozni, ezért alakult ki, hogy a legfőbb döntéshozó szervünk az IRE stáb, ami a mindenkor aktívan dolgozók köre. Természetesen a szervezeti életúton végig haladva nekünk is sok próbálkozásunk, sok kudarcunk volt a demokratikusabb megközelítéssel, de mi soha nem adtuk fel, hogy ebből lehet egy működő modellt létrehozni. Talán nekünk az is sokat segített, hogy szervezetfejlesztőként teljes egészében elfogadtuk, hogy vezetés nélkül nem működik a dolog. Így nálunk nem fulladt a vezetett-vezetetlen állapotba a szervezet (azaz akkor is volt vezetés, amikor időnként a demokratikus megoldások kudarcba fulladtak).

Nagy felismerésem volt amikor a Ken Wilber: Működő szellem rövid története c. könyvében elolvastam a holokráciára vonatkozó fejezetet. Ugyanis végre megtaláltam a szellemi alapját annak, amit mi mindig is próbáltunk megvalósítani, aztán egyre nagyobb sikerrel meg is valósítottunk az IRE vezetésében. Mára már nem csak hiszem, hanem tudom, hogy lehet a mesterségestől működőbb, a természetes hierarchiára épülő vezetési modellt kialakítani!

Azonban ennek megértése nem egyszerű feladat, de azt gondolom enélkül a megértés nélkül nem, vagy csak nagyon lassan lehet kialakítani ezt a vezetési rendszert. Ezért ebben az írásban az elméleti alapját foglalom össze a természetes hierarchiára épülő vezetési modellnek.

2015. július 7., kedd

Nem vagyunk összeférhetetlenek!!!

Az IRE blogon ritkán megyünk bele jogi értelmezésekbe, de időnként fejlesztő szervezetként fontosnak érezzük, hogy ezzel is segítsük a civil szervezeteket. Most az adja az apropóját a dolognak, hogy egyre több pályázatnál tapasztaljuk, hogy keverik a szezont, a fazonnal, azaz minden jog alap nélkül próbálnak összeférhetetlenségeket generálni tagi, vagy önkéntesi jogviszony alapján is, mert összekeverik ezeket a jogviszonyokat a munka jogviszonnyal.

Ezért ebben a cikkben röviden (ami a jogszabályok értelmezése kapcsán nem egyszerű) összefoglalom a civil szervezeteknél megjelenő jogviszonyokat és megkülönböztetem, a munka jogviszonytól, ami néhány pályázati kiírás alapján összeférhetetlenséget eredményezhet.

2014. november 17., hétfő

Átlátható vezetés = motivált alkalmazottak?

Azt olvastam az Üzlet és Pszichológia magazinban (2014/április-május), hogy "a TINYPulse 2013 decemberi elemzésében 300 cég 40.000 munkavállalójának válaszai alapján azt a megállapítást tette, hogy az átlátható vezetés az egyik legfontosabb szerepet tölti be az alkalmazottak motiválásában".
Nos tehát ez alapján a képlet:

átlátható vezetés = motivált alkalmazottak

Természetesen, ahogy lenni szokott az ilyen újságokban, az nem derül ki, hogy miért ez a tényező a legfontosabb, így aztán gondolkozásra késztettek (amit ezúton is köszönök nekik:))
Azon kezdtem el gondolkozni, hogyha én alkalmazott lennék (most nem vagyok az, de voltam), akkor milyen okoknál fogva látnám átláthatónak a vezetést, és ez miért is lenne nekem fontos, vagy motiváló. Ez a gondolkozás a számomra azért volt fontos, mert vezetőként meg akartam érteni, hogy mit kell ahhoz tennem, hogy a munkatársaim motiváltak legyenek, hiszen az átlátható vezetést önmagában még nem tudom lefordítani vezetői cselekvésekre.

Öt ok, ami miatt én, mint munkavállaló átláthatónak fogom látni a vezetést:

2014. július 15., kedd

… avagy kinek a kompetenciáját fejlesztjük?


Hogy kerültem én ide? El sem hiszem, hogy önszántamból. Amikor elvállaltam, egy jó lehetőségnek tűnt, most iszonyú nagy kihívásnak. Hogy fogok én ennek megfelelni? Mi lesz, ha kiborulok és kudarcot vallok. Nem hiszem magamról, hogy én tudok hatni RÁJUK!
Itt ülök az ablakpárkányon, előttem a kis teremben 47 kamasz (és néhány tanár, de persze nem tőlük rettentem meg). A tréner társam néhány gyakorlatot csináltat velük, hogy ráhangolódjanak a holnapi „tréningre”. Én figyelek. Őket és magamat. Náluk nagyképűség, kivagyiság, kóros befelé fordulás, nálam elutasítás, félelem, sőt rettegés. Mi lesz itt holnap?!!

2014. január 28., kedd

A kultúra felöl, a közösségi vállalkozások felé

Koszecz Sanyi barátommal folytattam a kultúra, a kultúrházak, közösségi terek funkciójáról, feladatairól egy beszélgetést a virtuális térben. Ennek lett az eredménye a következő szösszenet arról, hogy mi is a kultúra, mi az igazi funkciója és a szűken értelmezett kultúra, kulturális tevékenységnek szerintem mi lehet a feladata.