Mi van a forradalom után? Kulturális Kreatívok 2.0


Az rendben, hogy időről időre van forradalom a társadalmak életében. Volt már Őszirózsás-, fülke-, szexuális-, proletár-, nagy Francia-, ipari-, palota- 56-os-, októberi- stb. forradalmak. Ilyenkor valami gyökeresen átalakul, és egy másik egyensúlyi állapotba jut a társadalom. Fogel Frigyes filmje (A forradalom c. bejegyzés) a kulturális kreatívok forradalmáról beszél.

Annak idején szociológusok felfedezték, hogy vannak olyan emberek, akik másképpen igyekszenek gondolkodni, és néhány dologban másként is cselekszenek, mint a ma kultúrájának az embere. Elkezdték felmérni ezt a társadalmi réteget, és rájöttek, sok milliónyi emberről van szó. Elnevezték őket Kulturális Kreatívoknak. Mára pedig úgy tűnik, hogy ez a jelenség alapozza meg a globális kultúraváltás forradalmát. De hogy ez sikeres forradalom lesz-e, vagy sem, az rajtunk is múlik. Mert vannak forradalmak, amelyek szándékukban nemesek, de valamiért elbuknak. Ezzel a valamivel szeretnék most foglalkozni, hogy egy új kultúra jöjjön létre- A mostani pedig, a szerepét betöltve, bekerüljön a történelem könyvek oldalaira, és ott is maradjon:

A kultúra szónak sokféle értelmezése van. Ugyanazzal a hangalakkal jelölünk többféle dolgot, amelyek valahogyan kapcsolódnak egymáshoz, de mégis mást jelentenek. Használjuk a színházra, mozira, irodalomra, művészetekre általános fogalomként. De használjuk arra is, hogy segítségével leírjuk a társadalmunk működését: Halászó-vadászó kultúra, Ming kultúra, földművelő kultúra, ipari kultúra, keresztény kultúra stb.

  Amikor a kutatók találkoztak egy jelenséggel, amit korábban nem ismertek, akkor valójában arra figyeltek fel, hogy a társadalomnak egy igen széles rétege elkezdett másképpen viselkedni. Vagyis sok ember, a ma uralkodó társadalmi szokásoktól eltérően kezdett el viselkedni. A mai kor kultúrája, (vagyis a ma alkalmazott összes tudás, és viszonyrendszer) ezeknek az embereknek nem felelt meg. Ezért elkezdtek új utakat keresni. A természetben ismerjük az alkalmazkodás fogalmát. Egy természetes rendszer úgy alkalmazkodik a folyton változó környezethez, hogy „vakon” legyárt sokféle változatot, amelyek egy adott időszakban talán csak jelentéktelen számban vannak jelen a rendszerben. Viszont ha a környezeti feltételek átalakulnak, akkor ezek a fajok képesek átvenni a többiek szerepét, és a teljes rendszer egy új egyensúlyi állapotba kerül.

Az emberi társadalmak mindig valamilyen kultúrát, civilizációt, valósítanak meg. Ha van társadalom, akkor annak van egy kultúrája. Ha egy hasonlattal szeretnénk ezt képletesebbé tenni, akkor ebben az értelemben a számítógépet és a szoftvert hozhatjuk fel példaképpen: Minden számítógépen futnak programok. Ezek nélkül a gép csupán egy halom alkatrész, amivel semmit sem lehet kezdeni. A programokat, vagy azok alapvető rendszereit az operációs rendszereket pedig változtatni lehet. Az emberi társadalomban a közösség, jelenti az alkatrészeket, a kultúra pedig a szoftvereket.

Szerencsére az emberiség sokban különbözik a számítógépektől. Az ember képes saját magától „programot”, kultúrát fejleszteni, vagy cserélni. Mindezt akkor szoktuk megtenni, ha az adott programunk hatására létrejövő dolgokkal nem vagyunk megelégedve.

Ezt a szoftverfrissítést egyéni szinten is végrehajtjuk. Amikor új képességeket tanulunk, vagy amikor káros szokásainktól igyekszünk szabadulni. De időről időre a teljes társadalom képes kultúrát váltani. Erről szól a történelmünk.

Ma sokan azt tapasztaljuk, hogy ez a jelen kori kultúra nagyon sok bajt hoz a fejünkre, és ezért rengeteg útkeresés indult el. Ezek az útkereső próbálkozások felelnek meg annak, mint amikor a természetben a mutáció révén új változatok, fajok képződnek. Nálunk embereknél a kulturális mintázataink kiegészítik a genetikai programunkat. Erre a tudomány külön területet is talált. Ezek a Mémek. Vagyis viselkedési mintázatok.

Ha a természeti rendszerekben lezajló folyamatokat vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy a mutációk eredményeképpen létrejövő változatok jelentős része életképtelen. Azt hiszem a mai kulturális kreatívok által elkezdett alternatív viselkedésminták jelentős része szintén életképtelen, vagy soha sem válhat igazán elterjedt kulturális mintázattá. De ezzel nem baj önmagában. Hiszen a globális kultúrát egy sokféleségen alapuló, sokféle kulturális mintázatot megvalósító civilizáció válthatja fel.

A meghalt kulturális kezdeményezések temetője.
Számomra a kérdés ma az, hogy ez az átmenet milyen forgatókönyv szerint fog megvalósulni.

A pesszimista szerint a föld eltartó képessége olyan mértékben csökken a jelen kor kultúrája miatt, hogy az emberiség töredékét lesz képes csak ellátni a legalapvetőbb szükségletekkel. Ez azt is jelenti, hogy akik maradhatnak, azok is a maitól lényegesen rosszabb, és bizonytalanabb életkilátásokkal fognak rendelkezni. 



Az optimista forgatókönyv szerint pedig képesek leszünk az emberi intelligenciánk segítségével mi magunk bolygó szinten kultúrát váltani. Az új kultúra pedig csak akkor lehet életképes rendszer, ha a természet lecsökkent eltartóképességéhez kalibrálja saját magát.

Létezhet természetesen ezektől eltérő forgatókönyv is. De abban hiszek, hogy a második általam leírt tud megvalósulni.

Ezt akkor tudjuk elősegíteni, ha a kultúra keresők számára segítséget adunk. A segítség lényege pedig abban áll, hogy néhány, igen jelentős összefüggésre felhívjuk a figyelmüket. Ezekkel az ismeretekkel felvértezve az a kreativitás, ami ma is jellemzi az új kultúrát keresőket, képes lehet arra, hogy nagyon gyorsan bolygó szinten lecsökkentsük az emberi civilizáció pusztító hatását. Ha a kreatívitásnak táptalajt adunk, akkor az a sok kísérlet magában fogja hordozni azt a képességet, hogy méltó kihívója lesz a mai globális kultúrának.

Hogy mik ezek a lényegi pontok?

1.    A szerkezetek jelentőségének a megismerése
2.    A társadalom mozgatórugóinak a megismerése
3.    Az emberképünk kitisztítása
4.    A sok kreatív elme hálózatban való összekapcsolása

Ezekről részletesen a folytatásban.

Megjegyzések

Ati üzenete…
Azt gondolom, hogy a társadalmunk nem lesz képes kultúrát váltani, mert az alapvető ösztönök és azok kielégítésének módjai változatlanok maradnak.
Talán ha elég szerencsések leszünk, akkor képesek leszünk (lehetünk) a kultúránk egy tisztább, emberibb formájához visszatérni.
Névtelen üzenete…
Én.

A változást egyszerűen el lehetne kezdeni,olyan település létrehozásával,ahol már a jövő elképzeléseit valósítják meg az ALKOTÓK(én ALKOTÓKNAK nevezetm magunkaT,A KREATÍV SZÓ OLYAN NEM OTTHONOS),aztán e települések majd vonzzák a hasonlóan élőket,s így tovább.
El kellene kezdeni végre összekapcsolni az agyakat,s megtalálni azt a KONKRÉT CÉLT,amiben egyetértünk és elkezdhetjük MEGALOKTNI.
Ez lenne szerintem az első lépés!
Zalatnay László üzenete…
Kedves Ati!

Az emberiség történetében már sokszor váltott kultúrát. Szerintem meg pont, hogy képtelen nem váltani. A kultúra szó antropológiai értelemben viszonyrendszert jelent. Mivel az emberek egymás között és a természettel állandó kapcsolatban, viszonyban vannak, ezért valamilyen kultúra mindig van. Ha pedig egy viszonyban bármelyik résztvevő változik, akkor a viszonyrendszer, vagyis a kultúra is változik. Számomra nem az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e, hanem az, hogy kellően tudatosak-e ebben. Ahogy látom a földön van néhány ember, aki tudja, miként befolyásolja a kultúránkat. Csak éppen ezt legtöbbször egyéni haszonszerzésre használják. A kulturális kreatívok jelenség felfedezői pont arra jöttek rá, hogy ezek a változtatást kereső emberek sokan vannak. És arra is rájöttek, hogy egyedül érzik magukat. Ha megismerjük az emberi kapcsolatok néhány törvényszerűségét, akkor mindazok, akik a változtatási szándékukkal egyedülállónak gondolják magukat, képesek lesznek összefogni. És ha megismerjük a társadalom valódi mozgatórugóit, akkor már nem az egyéni hatalomszerzést támogató kultúra felé indulunk, hanem egy egészem más irányba :)
Zalatnay László üzenete…
Kedves Névtelen!

Csak azt tudom mondani, hogy hajrá! Szerencsére néhányan már elkezdtek ilyen programokat. Nagyon sok tapasztalatot halmoztak fel. Érdemes tőlük tanulni. És érdemes a kudarcaikat is megérteni. Azokból lehet a legtöbbet tanulni...
Ha elkezded a szervezést szólj!
Ati üzenete…
Laci,

A szabály próbája a példa. Kérlek mondj egy példát amikor a Földön az általad leírt módon éltek:

" Ha megismerjük az emberi kapcsolatok néhány törvényszerűségét, akkor mindazok, akik a változtatási szándékukkal egyedülállónak gondolják magukat, képesek lesznek összefogni. És ha megismerjük a társadalom valódi mozgatórugóit, akkor már nem az egyéni hatalomszerzést támogató kultúra felé indulunk, hanem egy egészem más irányba"


Az általam leírt (sommás) vélemény szerintem bizonyítottnak látszik. A világot áthatja az egyéni hatalomvágy. Éppen ez az ami tönkreteszi a kreatívok szándékait. Ez sajnos egy állandó és egyenlőtlen harc, mert amíg egy rendszer létrehozásának feltétele, hogy hibát nem tartalmazhat (és másolhat) addig a rendszer működésképtelenné tételéhez elég egy gyerekjátéknyi beavatkozás.
Zalatnay László üzenete…
Kedves Ati!

Példát? például a 11. század. A mai Németország területe. Tudósok a legboldogabb emberi korszakot keresték. És ezt találták. A korabeli leírások szerint soha annyi zenész, művész, és alkotó ember nem dolgozott korábban. Érdekes, éppen egy szabad pénzes pénzrendszert találunk ott.

De had kérdezzek én is: Volt már arra példa a történelmünk folyamán, hogy globális kultúrát valósítsunk meg? Az ipari kultúra előtt sem volt ilyen. Az emberek kénytelenek folyamatosan váltani a kultúrájukat. Ez egy természeti törvényből eredő szükségszerűség. A kultúrának is van evolúciója.

Én nem szeretnék visszafelé nézni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a hagyományainkat, meg a múltunkat le kellene tagadni. De a letűnt kultúrák már nem jöhetnek vissza. Azon egyszerű oknál fogva, hogy folyamatosan megváltozik a világ, ami körülvesz bennünket. Ha a környezetünk változik, akkor a viszonyrendszerünk, azaz a kultúránk is változnia kell. aki nem változik, kihal. Persze nem kell tudatosan változni.

Az egyéni hatalomvágy: ez izgalmas téma. Épp most írom az emberképes részét a sorozatomnak. Minden ember legalább annyira a környezete, mint önmaga. Ez csak azt jelenti, hogy a környezetből vesszük ezt a hatalomvágyósdit is. Sajnos az emberi környezetünkben kevéssé van benne, hogy mit kezdjünk a hatalmunkkal. A hatalom szerintem jó dolog. Az, hogy mi módon szerzem, és mire használom, az meg lehet sokféle. Rothschild azért akarta a pénzkibocsájtás jogát megszerezni, mert tudta, ez által igazi hatalma lesz. De ez a pont csak a jéghegy csúcsa. Valójában azért akarta megszerezni a pénzkibocsájtás jogát, mert felismerte, vagy megtanulta a leckét. Volt rendszerismerete. És tudta, hogyan működnek a szerkezetek. És azt is tudta, hogy a társadalom nagyon nagy részének ez teljesen hiányzik, és senki sem fogja észrevenni, amit majd csinál. A Fordulópont c. könyvben van egy érdekes történet a New York-i bűnözés visszaeséséről. Akik ezt az eredményt elérték, szintén tudtak egy-s mást az ember működéséről. És ezt a tudást arra használták, hogy csökkenjen a bűnözés. Szóval nem a saját hatalmuk megszerzésére. Ők éltek a tudásból származó hatalommal.
Az Angyal Válaszol c. könyvet olvasva megértettem valamit: Amikor megszületünk semmilyen hatalmunk sincs. Aztán a játékok segítségével megtanulunk bánni ezzel-azzal. Megismerjük a világot valamennyire. Ekkor már van valamennyi hatalmunk. Aki pedig nem véti el a fejlődést, az a hatalommal alkot. Aki pedig megáll a hatalom nevű állomáson, az hiába tanult. Számára nem az alkotás a végcél, hanem a hatalom. Vagyis félre érti a dolgokat. Persze a hatalommal sok kárt is lehet okozni. De azt látom, hogy aki a képes komoly hatalomra szert tenni a tanulása révén, és ezt folyamatosan erősíti az alkotás által, azok kikezdhetetlenek a hatalomban megrekedtek által. A harcművészeti tanulmányaim során találkoztam 2 igazi mesterrel. Nem állítom, hogy sérthetetlenek, mert nem is ez a kérdés. De állítom, hogy sok tekintetben nem lehet őket a klasszikus hatalmi eszközökkel megfélemlíteni, vagy sakkban tartani. Azt látom, hogy folyamatosan tanulnak.

A kérdés számomra nem az, hogy a kultúra átalakítható-e. Az bármikor megtehető. A kérdés az, hogy ezek az átalakulások egy szűk csoport által vezéreltek, és birkák módjára terelnek bennünket, vagy nem. Én már tereltem juhokat, nem nagy ügy. Bárki képes tömegeket irányítani, aki megtanul néhány egyszerű szabályt, és nem majrézik feleslegesen. A tömeghipnózisból kijönni, majd visszamenni a nyájba, és másokat felébreszteni, az már kicsit gondolkodtatóbb feladat.
Ati üzenete…
Laci,

Érdekes okfejtés. Sok tekintet párhuzamos, vagy éppen közös pályán is haladt az életünk.

A hatalom kérdését még átgondolom, és kifejtem, elsődlegesen az jut eszembe erről, hogy alapszabály az, hogy az egyén személyisége az önmaga, míg a viselkedése a környezete. Erre gondolj, ha meg akarod érteni az embereket. A harcművészekre kíváncsi lennék, hogy miért ne lehetne megfélemlíteni őket, mert szerintem minden ember megfélemlíthető, legalább is azok akik tudatosak.

Szerintem a világ nem változik, az eszközeink időről időre igen.