Az Inspi-Ráció Egyesület nevébe az emberi lét egyik alap antagonizmusa van belekódolva, ezzel kapcsolatos gondolataimat osztottam meg ebben a blogbejegyzésben!
Az inspiráció jelentése: sugalmazás, ihletettség. Az én értelmezésem szerint az inspirált állapot egyrészt jelenti az érzéseinkre, megérzéseinkre, intuícióra (akár a magasabb rendszerekből érkező sugallatokra) való hallgatást és jelent egy belső motiváltságot.
A ráció jelentése: racionális, tudatos gondolkozás, cselekedet. Azaz egyfajta törekvést arra, hogy a környezetünkhöz ok-okozati (logikus) gondolkozás mentén illesszük a cselekedeteinket.
Csíkszentmihályi írja:
"Minden normális ember elsajátíthatja a sakkjáték szabályait - feltéve, hogy el akarja sajátítani -, és amikor sakkozik, akkor ugyanolyan racionálisan gondolkozik, mint egy automata. Az emberi elmében sakkozás közben lezajló folyamatoknak, azonban csak egy kis része a logika. Örömet adhat a szépen faragott sakkfigurák érintése is; felszabadító érzés lehet a való világból kimenekülni egy jól irányítható, körülhatárolt tevékenységbe; izgalmat okozhat az ellenfél legyőzése; örömmel járhat egy jó lépés"
Tehát emberi természetünkből fakad, hogy nem tudunk csak és kizárólag racionálisak lenni!
Azonban felmerül a kérdés, hogy jó lenne, ha szélsőségesen racionálisak lennénk? Ezt a kérdést felteszi Csíkszentmihályi Mihály is, azaz ha megvalósítanánk egy komputerekhez hasonló racionális társadalmat és elérjük, hogy ez a társadalom minden tagjára érvényesen működne, akkor:
" Vajon ez kecsegtetne-e egy szebb jövővel? Ez sem valószínű. A ráció olyan zárt rendszerekben működik, ahol elfogadott szabályok vannak, és az eredmény előre kiszámítható. (...) A jövőt azonban nem lehet szabályokkal és előre kiszámítható kimenettel gúzsba kötni. A fennmaradásunkhoz nem elég csupán a logikai gondolkozást fejleszteni. Az intuícióra is támaszkodnunk kell, hogy a változásokat már a bekövetkezésük előtt érzékeljük; empátiával érthetjük meg a világosan nem kifejezhető információkat; bölcsességgel vehetjük észre a látszólag össze nem függő jelenségek közötti kapcsolatot; és kreativitás tesz képessé minket a problémák újszerű megfogalmazására és a váratlan, új helyzetekben új szabályok létrehozására."
Az Inspi-Ráció Egyesület neve tehát az élet egyik alap antagonizmusát integrálja (mondhatjuk iránymutatást ad a meghaladásra), tehát egyfajta szimbóluma munkánk lényegének. Hiszen egy névbe került két egymással ellentétesnek látszó alap késztetésünk, irányultságunk ezzel azt sugallva, hogy nem küzdeni kell a racionalitásért az érzések, érzelmek, megérzések ellen, hanem egymást erősítő egésszé kell formálni magunkban a rációt és a megérzést, mert csak így válhatunk inspirálttá!
Az cél tehát világos, az oda vezető út sokkal kevésbé tűnik egyszerűnek. A kérdés ezen az úton, hogy miként tudjuk azt az új minőséget létrehozni magunkban, amiben ezt az antagonizmust meghaladjuk? Azaz mit kezdjünk:
Hogyan tudjuk meghaladni ezt és nem belehalni ebbe...?
Az inspiráció jelentése: sugalmazás, ihletettség. Az én értelmezésem szerint az inspirált állapot egyrészt jelenti az érzéseinkre, megérzéseinkre, intuícióra (akár a magasabb rendszerekből érkező sugallatokra) való hallgatást és jelent egy belső motiváltságot.
A ráció jelentése: racionális, tudatos gondolkozás, cselekedet. Azaz egyfajta törekvést arra, hogy a környezetünkhöz ok-okozati (logikus) gondolkozás mentén illesszük a cselekedeteinket.
Csíkszentmihályi írja:
Azonban felmerül a kérdés, hogy jó lenne, ha szélsőségesen racionálisak lennénk? Ezt a kérdést felteszi Csíkszentmihályi Mihály is, azaz ha megvalósítanánk egy komputerekhez hasonló racionális társadalmat és elérjük, hogy ez a társadalom minden tagjára érvényesen működne, akkor:
" Vajon ez kecsegtetne-e egy szebb jövővel? Ez sem valószínű. A ráció olyan zárt rendszerekben működik, ahol elfogadott szabályok vannak, és az eredmény előre kiszámítható. (...) A jövőt azonban nem lehet szabályokkal és előre kiszámítható kimenettel gúzsba kötni. A fennmaradásunkhoz nem elég csupán a logikai gondolkozást fejleszteni. Az intuícióra is támaszkodnunk kell, hogy a változásokat már a bekövetkezésük előtt érzékeljük; empátiával érthetjük meg a világosan nem kifejezhető információkat; bölcsességgel vehetjük észre a látszólag össze nem függő jelenségek közötti kapcsolatot; és kreativitás tesz képessé minket a problémák újszerű megfogalmazására és a váratlan, új helyzetekben új szabályok létrehozására."
Az Inspi-Ráció Egyesület neve tehát az élet egyik alap antagonizmusát integrálja (mondhatjuk iránymutatást ad a meghaladásra), tehát egyfajta szimbóluma munkánk lényegének. Hiszen egy névbe került két egymással ellentétesnek látszó alap késztetésünk, irányultságunk ezzel azt sugallva, hogy nem küzdeni kell a racionalitásért az érzések, érzelmek, megérzések ellen, hanem egymást erősítő egésszé kell formálni magunkban a rációt és a megérzést, mert csak így válhatunk inspirálttá!
Az cél tehát világos, az oda vezető út sokkal kevésbé tűnik egyszerűnek. A kérdés ezen az úton, hogy miként tudjuk azt az új minőséget létrehozni magunkban, amiben ezt az antagonizmust meghaladjuk? Azaz mit kezdjünk:
- génjeink késztetéseivel, vágyaival ?
- belénk kódolt mémek uralkodásával ?
- agyunk, tudatunk torzításaival ?
Hogyan tudjuk meghaladni ezt és nem belehalni ebbe...?
Megjegyzések