Kulturális Kreatívok 2.4. A hálózat ereje, avagy Pont az I-re!

Az eredeti szociológiai felmérés, ami rátalált a Kulturális Kreatívokra azt állította, hogy ezek az emberek mindegyike egyedül érzi magát.

Van itt egy sok-száz milliós tömeg a földön, akik a globális, kapitalista kultúra kilátástalansága miatt elkezdtek egy új kultúrát maguknak, és persze másoknak is megalkotni. Hiszen a felmérés után ezeket az embereket azért nevezték Kreatívoknak, mert kreálnak, alkotnak, és azért kulturálisnak, mert kultúrát, civilizációt alkotnak. Civilizációt akkor alkothatnak majd, ha bármelyikük, vagy csoportjaik által megalkotott új kulturális mintázat széles körben elterjed. Csak hogy ne érje szó a ház elejét, azt eddig nem mondtam, hogy ez a sok kultúra alkotás hiányolja a régebbi hagyományokból való merítkezést, vagy ne akarná egyik-másik próbálkozás visszahozni letűnt idők világát. Nem is fogom ezt mondani, mert minden kultúra építkezik a korábbiakból. Ez a kulturális evolúció folyamata. Itt is vannak apró változások időről időre, és vannak evolúciós ugrások. De az ilyen ugrások is a már létrejött elemekből építkeznek. amikor megjelentek az emlősök, nem egy mindenben különböző szervrendszeren, és sejtfelépítésen alapuló életforma jött létre, hanem csupán néhány forradalminak tekinthető "újítás" volt benne a korábbi élőlényekhez képest, de ez a néhány változás, mindent megváltoztatott, a szerkezetek törvényei következtében.

De térjünk vissza a kultúrális evolúciót előkészítő új mintázathoz! Az, hogy ezek az emberek magányosnak érzik magukat, azaz nincsenek kapcsolataik, és nem osztják meg egymással a tudásukat, gondolataikat, ez felvet némi ellentmondást. Tudom, hogy ma már léteznek olyan fórumok, ahol ezek az emberek egymásra találnak. És léteznek olyan mozgalmak is, amelyek a fennálló kultúra ellen szerveződnek meg. pl. az Occupay mozgalom.
De ne feledjünk el valamit! A mai globális kultúra nagyon erős, és mindenre kiterjed.

Egy bolygóra kiterjedő rendszert alkot, aminek kétféle módon lehet vége: az egyik az, hogy a saját logikája szerint halad tovább, és az emberiség feléli a természeti erőforrásait, és magát az élő rendszert borítja úgy fel, ami már nem teszi lehetővé az ember számára, hogy ezen a bolygón éljen. Ekkor a kultúrával együtt az emberiség is eltűnik, vagy legalábbis nagyon visszaszorul az élet színpadáról, és más lények kapnak majd főszerepet. A másik megoldás pedig az, ha azok, akik szeretnének egy fenntartható kultúrát létrehozni, azok összefognak, és a hatalmas erővel szemben az észt, a leleményességet, és a szinkronban történő cselekvés stratégiáját választják.  Mára megítélésem szerint sok más választásunk nem maradt. Ugyanis a globális kultúra olyan elterjedt és erős, hogy nemzeteket képes maga alá gyűrni egy kis erőforrásért, vagy profitért. A kultúrát most ne úgy képzeljük el, hogy vannak ott a másik oldalon emberek. A kultúra mindannyiunk fejében él. Minden földi ember erre van szocializálva, erre van nevelve. Én is. Ezért fontos az emberképünk átgondolása. Ugyanis amíg azonosítjuk magunkat azzal, amit a környezetünk, tanáraink, a média számunkra sugárzott, addig olyan „ellenféllel” van dolgunk, amelyik minden gondolatunkat ismeri :) De ha tudjuk, hogy mi is a kultúra valójában, és képesek vagyunk felismerni, hogy mi a szerkezete, és mik a mozgatórugói, és szinkronban cselekszünk, akkor nem lehetetlen a globális kultúra lecserélése. Ha ugyanis egymás környezetei vagyunk, és egymásban erősítjük az új kultúrát, akkor egyre több emberben erősödik meg valami más, mint a mai. A globális kapitalista kultúra ezzel együtt napról napra teret veszít. Ma egy globális fenntartható kultúrát kell létrehoznunk. 

 Hérakleitosz kr.e. 6. században élt bölcs azt mondta: „Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba.”

Ez azt jelenti, hogy régvolt kultúrákat visszahozni nem lehet. Azon a végtelenül egyszerű oknál fogva, hogy a kultúra nem más, mint a viszonyrendszereink leírása. A környezetünket megváltoztattuk, tehát, ha egy olyan kultúra ápolásához térünk vissza, aminek egy más környezetre adaptálódott, akkor egyszerűen életképtelenekké válunk. Ma, a ma kultúráját kell felépíteni, de olyan kultúrát kell megalkotni, ami tanult az előzőkből, és nem éli fel az emberiség természeti erőforrásait, valamint megőrzi a tanulási képességét. Ugyanis csak egy állandó van, ez pedig a változás.


Ahhoz, hogy a globális kultúra erős kihívóval találja szembe magát, nagyon fontos, hogy akik kulturális kreatívnak tartják magukat, azok hálózatba szerveződjenek.
A globális kultúrát csak egy szintén globális kultúra válthatja fel. Az új globális kultúra két fő jellemzővel fog bírni:

1. A teljes glóbuszra kiterjed. Erre a fenti ok miatt van szükség. 
2. Sokszínű lesz. Vagyis az emberiség korábbi kulturális sokféleségét fogja megvalósítani. A két jelleg nem zárja ki egymást, ugyanis a globális kultúrának nem kell uniformizáltnak lennie.


Az ökológiai hálózatok, amelyek szintén egy globális rendszert jelentenek, egymásba fonódva építették fel a bioszférát. Mi emberek, emberi közösségek, és társadalmak is hálózatosan szerveződünk. A hálózatosság alaptulajdonsága az embernek. Társas lény vagyunk. Ezt a társasságot ma már globális hálózattá növesztettük össze. Karinthy Frigyestől származik az az elképzelés, miszerint 5 lépés távolságra van minden ember egymástól a bolygón. Vagyis 5 embert tartalmazó ismerősi láncon keresztül bárkihez eljuthatunk. Ma a gyakorlatban is megmérték ezt, és kb. igaza volt Karinthynak.

Viszont az emberiség nevű hálózatban nem mindenki azonos minőségű hálószem. Ne lepődjünk meg, de ennek a hálózatnak is van egy szerkezete! :) Aki ismeri a szerkezet lényegét, az tud ezen a hálózaton dolgozni. Tudja ezt erősíteni, és tudja gyöngíteni. Ma az a lehetőség áll előttünk, hogy a teljes emberiség szellemi képességét összekapcsolva egy valóban magasabb társadalmat hozzunk létre. Ez a társadalom olyan értelemben magasabb, hogy nem éli fel a saját létalapját, nem hoz létre nyomort, képes kibontani az emberi képességeket, amikkel olyan távlatok nyílnak meg előttünk, amire ma gondolni sem merünk.

Az új kultúra az emberiség hálózatos működésének megismerésén keresztül építhető fel. Nagy kutatók letették ennek az ismerethalmaznak az alapjait: Barabási Albert László, Malcolm Galdwell, és sorolhatnánk még. A Kulturális Kreatívok hálozatba szervezését magának a közösségnek kell megvalósítania. Ehhez tanulni kell, és közös információ megosztó, és közös tanulási folyamatokat kell kifejleszteni és megvalósítani, amihez nem is kell sok pénz. De a képzés, és közös gondolkodás, és jó információ nélkül, a hálózatokba szervezés sem fog menni, vagy csak nagyon gyenge szinten. A jó információkat pedig könnyű felismerni. Segítségükkel azonnal működő változásokat lehet megvalósítani. És a közösségi munka, ami valóban az új kultúra megalkotására szerveződik, képes lesz egyre inkább a tisztánlátás képességét megadni számunkra. A közös tanulás nélkül nemhogy kultúra váltáshoz nem fog elvezetni a sok kísérlet, de a kísérletezés kudarcai elfordítják a közösségi, hálózati lét felől az egyes embereket. Erre nagyon jó példa  a Magyar rendszerváltás korszaka, és az ami utána történt. Én diákként éltem meg, és lehetett érezni a levegőben azt, hogy az emberek kinyílnak. Rengeteg civil mozgalom indult el akkor. Ezek mára eltűntek. a civil élet elvesztette a tüzet. Már senki sem akar komolyabb reformokat. Mindenki megelégszik aprócska eredményekkel, amelyeket keserves csatákkal érnek el. 

Mivel mi emberek eleve hálózatban kapcsolódunk egymáshoz, nem is kell új hálózatot létrehoznunk ehhez a feladathoz. elegendő csupán használnunk azt ami eleve adott. De a tartalom ami ezen a hálózaton megy, abban valóban újat kell alkotnunk. 

Most befejezem a Kulturális Kreatívok 2.0 témában írt sorozatomat. 4 részben leírtam, hogy milyen kulcspontokat látok abban a folyamatban, amelyben sikeresen tudunk kultúrást váltani. Talán a blog írás műfajának a határán is túlmentem ezzel az 5 db írással. Akit érdekel ezek után, vagy ezek miatt az, hogy milyen gyakorlat következik mindebből, az megtalál az Inspi-Ráció Egyesületben bennünket.


Megjegyzések