Túlélünk vagy sem?

Jelentősen csökkentek a civil szervezetek által megpályázható források 2011-ben - derült ki a Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) rendezvényén. (az erről szóló cikk az alábbi helyen olvasható http://nonprofit.hu/?q=node/175606 )

Ez a hír nem hír. Vagyis nem új. Hiszen minden civil szervezet tapasztalja a saját bőrén. Persze legnagyobb mértékben azok, akik eddig csak a pályázati forrásokban gondolkodtak. Pedig mennyit szidjuk a pályázati rendszert; nem átlátható, túl bürokratikus, nehéz megfelelni, nehéz értelmezni az elvárásokat, utófinanszírozott, ezért akiknek nincs tartalékuk, azok nem tudnak pályázni, az előfinanszírozás is utólag érkezik meg, stb. Az NCA megszűnésével a kis szervezetek végképp kiestek a rendszerből, hiszen ők nem képesek EU-s pályázatok megvalósításának megfelelni.

Mégis, amikor megjelenik egy-egy kiírás, remegő orrcimpával vetjük rá magunkat, találgatjuk, hogy mit írjunk bele, hogy biztosan az legyen, amit a kiíró vár, támogatásra érdemesnek talál. Ezt ki hogyan csinálja? Van, aki a saját céljait kitűnően tudja összhangba hozni a pályázat célkitűzésével, nagyon ügyesen tud úgy csomagolni, hogy azt fogja megvalósítani, amit szeretne, aminek a céljai elérése szempontjából látja hasznát. Véleményem szerint így kell működni egy szervezetnek, ilyen projektekre kellene pénzt adni. Aztán vannak az olyanok, akik nem ilyen rutinosak, kreatívak, ezért olyan sémákban gondolkodnak, amik biztosan beleillenek a pályázati célokba, de nem nézik meg, hogy a saját céljaik elérését ez mennyire segíti elő. Esetleg nincsenek is jól meghatározott céljaik, még nem gondolkodtak el azon, hogy hogyan is lehetne oda eljutni?! Igen, sajnos vannak ilyen civil szervezetek (akinek nem inge, ne vegye magára).
 
Rendelkeztek olyan túlélési technikákkal, mint Ő?
És most, a pályázatokkal teli bő esztendők után elérkeztek a szűk esztendők. Váltani kell. Szemléletet. Sokkal inkább magunkról kell gondoskodni, de ehhez fel kell nőnünk, mert a gyerek nem tud magáról gondoskodni. Azt gondolom, ez is annak lesz könnyebb, aki felhalmozott. No nem gabonát, hanem tudást, tapasztalatot, kapcsolati tőkét, bármi olyat, ami most segítheti a túlélést. Annak könnyebb átvészelni, és a mi fontosabb, megújulni, aki már több lábon állt, máshonnan is vont be forrásokat. Erre minden szervezetnek van lehetősége. Lehet, hogy először szükséges egy kis segítség, hogy másként kezdjenek el gondolkodni. Erre fejlesztettük ki már 3 évvel ezelőtt a civil gazdálkodás nevű tréningünket, ahol ezt a szemléletmódot, gondolkodást igyekeztünk átadni a résztvevő szervetek képviselőinek. Akkor még nem szorított annyira cipő. Kíváncsi vagyok, ők vajon látták-e ennek hasznát, cselekedtek-e, tettek-e valamit a több lábon állás, a túlélés, a megújulás érdekében.

Minket, az Inspi-Ráció Egyesületet a nehézségek nem passzivitásra, hanem aktivitásra ösztönöztek.  Ezerrel dolgozunk, az eddigi tapasztalatainkat felhasználva új struktúrákat, eszközöket, szolgáltatásokat alakítunk ki.  Nem tudjuk, melyik lesz sikeres, melyik nem. De nem a kudarcot kerüljük, hanem a sikert keressük. És csak akkor találjuk meg, ha próbálkozunk.
0