Bár minden törvényszerűségnek ellent mond, de nekem mégis egyre erősebb meggyőződésem, hogy bizonyos évszakok lényegesen hosszabbak, mint mások, és a három hónap tél, az semmi esetre sem egyezik meg a három hónap nyár időtartamával.
Akárki akármit is mond, mindannyian valami globális összeesküvés áldozatai vagyunk, melynek során a nyár napjait – most kapaszkodjatok meg! - valaki manipulálja. Felgyorsítja, és olykor heteket, vagy akár mire észbe kapunk, egy egész hónapot is átugrunk. És ha ez nem az UFO-k műve, akik mint tudjuk, elég elfoglaltak bizonyos egykoron szebb napokat látott rock zenész rendszeres időközönkénti elrablásából kifolyólag, akkor valami más magyarázatnak kell lennie. Ugyanis most vettük észre, hogy mindjárt vége a nyárnak, és mi alig-alig adtunk hírt magunkról. Jelentem, ennek ezennel vége, a dolgos hétköznapok után itt vannak a további dolgos hétköznapok!
Igen, így van, sajnos idén sem sikerült beruházni egy közös Inspirációs sziget megvásárlásába, ahol ezentúl zavartalanul tarthatnánk a tréningeket némi lazulós nyaralással egybekötve. És ennek a „szigetmegnemvásárlásnak és nemnyaralásnak”sokkal reálisabb magyarázata van annál, minthogy a sok gazdátlan sziget közül nem tudtunk választani, mert valakinek közülünk olyan kellett volna, ahol néger nők szolgálják fel reggelente a friss kávé mellé a kókusztejet, más pedig jobban örült volna a Lost-ból ismert rejtélyes szigetnek, ahol kiélheti kalandvágyát, vagy a romantikus Kék lagúnának (huhh, nagyon vigyáztam, hogy ne Kék osztrigát írjak, mert néha keverem a kettőt). Szóval higgyétek el, nem ezen múlt. Bátran állíthatom, hogy ismerünk jó pár módszert a sikeres döntéshozási folyamatokhoz, és addig nem mentünk volna haza, amíg ki nem facilitáljuk magunkból a mindenki számára elfogadható, sőt örömteli választást, és rá nem bökünk a térképen a későbbiekben IRE szigetként emlegetendő képzési és játszós paradicsomra. De nem így történt, hanem mindvégig szorgos hangyaként dolgoztunk, csak épp elsodort bennünket is az idő, meg mint pár sorral feljebb tudományos alapossággal kifejtettem, valahogy rövidebbek is ezek a nyári napok, és huss, elröppentek.
Na, de hogy mégse maradjanak megíratlanul az elmúlt időszak történései, megpróbálom a kánikulában is emészthető módon tálalva röviden ismertetni a történéseket.
Az elmúlt hónapok eseményeiből
A közölt információk valósak, az IRE tagjaival történő bármilyen egyezőség nem a véletlen műve. Hanem a direkté. Már ha van ilyen szó.
Tehát valamikor ott hagytuk abba, hogy lelkesedés, megújulás, és felfrissülés, és újabb lelkesedés, és célcsoport bővítés, meg persze szolgáltatásbővítés, és aztán még egy nagy dózis a lelkesedésből, és JÁTÉKKOMMANDÓ! Na gondolhatjátok, mi következett ezután. Pontosan, a lelkesedés, ami valljuk be, időnként már átcsapott a bezsongásba, és a világrekorder búgócsigákat is csúnyán megszégyenítő bepörgésbe. És hogy lecsillapodtunk-e? Ahogy Levente Péter mondaná: áááá dehogy! Sőt…
Volt Majális teljes létszámban és teljes kommandós harci díszben a Bujtosi-tó partján, kívülről nézve kissé szokatlannak, ám de annál viccesebbnek tűnő csőfocival, egymás nyakába vizet borogatós, lábbal vödöremelős, lécen lépegetős, hol összekötött kézzel, hol egymáshoz kötözött bokával zajló mulatságos történettel. Na meg persze az első össznépi hőgutával és leégéssel, ami azóta olyannyira rutinszerűnek tűnik, hogy ha nem lenne, már hiányozna.
Aztán jött a második hősokk a Kisherceg Családi Napon, ami nemcsak arról marad emlékezetes, hogy ismét sikerült megtalálnunk a legnaposabb, árnyék nélküli játszós terepet, még ha nem is volt könnyű, tekintve, hogy egy sűrű erdő belsejében volt az esemény. Erdőhöz méltó magas és terebélyes fákkal, de valahogy ráhibáztunk arra a pontra, aminél mindössze egy kiszáradt fa próbált vadul árnyékot imitálni, persze sikertelenül. Egyes rossz nyelvek szerint ez is csak egy újabb próbatétel, amivel a ravasz fák vicceskednek az öreg erdőkben, hogy próbára tegyék az ott felbukkanó Játékkommandósokat, de szerintem ez csak városi legenda, és bárki is terjeszti, ezúton üzenem, hogy úgysem adjuk fel! Szóval mégsem erről lesz emlékezetes, hanem arról, hogy a szervezőkhöz egyrészt régi barátság fűz, másrészt az ügy, amit képviselnek, nekem is szívügyem, harmadrészt pedig ismét sikerült sok gyereknek és felnőttnek örömteli perceket szerezni a játékainkkal.
Aztán kiruccantunk Boldogkőváraljára, ahol a Gönci Barack Fesztiválon szórakoztattuk a megjelenteket, azokat is, akik beneveztek a versenyekbe, és azokat is, akik kívülről szurkoltak a csapatoknak, hogy minél eredményesebbek legyenek, és persze ahogy azt egy valamirevaló közönségnél illik, drukkoltak, hogy minél látványosabb fenékre huppanásokat, és minél mókásabb küzdelmeket láthassanak a játékosoktól. És közben megismerkedtünk Badár Andrással, akiről kiderült, hogy spontán „beépített ügynökként” is remekül működik, és tökéletesen beleillik a Játékkommandó akciójába.
Persze közben, akárcsak Aprajafalván, a mi életünk sem csak játék és mese, még írtunk néhány pályázatot, szövögettünk újabb terveket, találtunk újabb kapcsolatokat és együttműködési lehetőségeket, terveztünk újabb képzéseket, foglalkoztunk önkéntesekkel, abban bízva, hogy segíthetünk nekik jobban eligazodni az Életnek nevezett nagy játékban, és még sorolhatnám a napi tennivalókat, de mivel nyáresti limonádé beszámolót ígértem, ezért egyéb műfajokat most kihagynék.
És hogy mi van velünk most? Pár órája értünk haza Panyoláról, ahol mi, Játékkommandósok, dacolva a 35 fokos kánikulával és a lelkünk mélyéről feltörő empátiával, nem hagytuk békésen punnyadni az előző esti, a könyvtárakban és helyi néprajzi múzeumokban tett, hosszúra nyúlt kulturális programoktól megrészegült hagyományőrző fiatalságot.
Szóval a mai napunk is izgalmasan telt, kezdve attól a pillanattól, amikor megérkezve a panyolai házigazdánk széles mosollyal és baráti öleléssel fogadott bennünket, miközben vidáman és hangosan konstatálta, hogy mi tényleg őrültek vagyunk, egészen odáig, hogy bekötött szemű, négykézláb közlekedő fiatalok vívtak ádáz küzdelmet Pumbáért és Miss Röfiért, akik egy sajnálatos „állatkerti malőr” következtében szanaszét hevertek a tikkadt gyepen. Azt persze ne firtassuk most, hogy mit is keres Miss Röfi egyébként is az állatkertben, mert ez egy másik történet, de azt megígérhetjük, hogy újabb Játékkommandós bevetések sora várható a jövőben, így aki kíváncsi a történetre, a játékokra benevezve nemcsak erről, hanem sok más rejtélyről is leránthatja a leplet.
És hát igen, ez itt a reklám helye is, mert hol máshol, ha nem itt, szóval ha kíváncsi vagy arra, hogy igazából miről is szólt ez a beszámoló, mi is az a Játékkommandó, és hogyan lehetnél részese Te is egy bevetésnek, akkor nézz be vadonatúj honlapunkra:
www.inspiralocsapatepites.hu
Megjegyzések