A facilitálás értelme és jelentősége


Sokan mondják, hogy nem lehet érteni, hogy mi fán terem a facilitálás, és főleg mire jó ez ez egész! Nekünk is volt már több próbálkozásunk arra, hogy más nevet adjunk ennek a tevékenységnek, ezért nevezzük gyakran megbeszélés levezetésnek a facilitálást. Egy két napos facilitálás végén az értékelő körben az egyik résztvevő azt mondta: "arra, amit mi csinálunk leginkább a "SZŐFŐ" elnevezés illik".Azóta is ez az az elnevezés ami nekem is a legjobban tetszik, bár ha igét akarok belőle kovácsolni, már megint bajban vagyok, mert  a "facilitál" ige helyett így jön ki a szófőz, és ezek ragozásaként a szőfőzök, szófőzik, szófőzünk kicsit sután hangzó elnevezések.
Meggyőződésem azonban, hogy akármennyire jó elnevezést találunk ki rá, az értelmét, a lényegét csak akkor képes valaki felfogni, ha megtapasztalt egy jól levezetett megbeszélést!

Mindezek után mégis megkísérlem több mint 10 éves facilitátori múlttal, a szófőség értelmét és jelentőségét ebben a cikkben összefoglalni, ami természetesen nem tudja helyettesíteni a megtapasztalást, de talán ahhoz hozzá segít, hogy megértsétek miért tartom alapvető fontosságúnak a facilitátori módszerek, technikák elterjedését.

Ha arra a kérdésre keresem a választ, hogy mi a facilitálás értelme, akkor az emberiség egyik létkérdését feszegetem!

Az egyik kedves barátomat - aki a Római Katolikus Egyház kötelékében dolgozik – megkérdezték, hogy mi az az ügy, amin szerinte az egyház, mint szervezet ügyködik. Azt válaszolta: „Isten meg akar nyilvánulni minden emberen keresztül és az egyház feladata, hogy ezt segítse. Az isten megnyilvánulása pedig a szeretetben való cselekvés.”
Nos, magam is hiszek ebben! Szerintem az emberiség történetében van egy létkérdés:


Egyéni különbözőségünk (egyediségünk) ellenére képesek vagyunk -e a közösség szeretet rendszerét létrehozni?

A kérdés mélyén két alapvető állítás lapul, amely megmagyarázza miért tartom ezt létkérdésnek:

  1. A tudatunk evolúciója törvényszerűen hozta létre különbözőségünket. Amely tudat diverzitásnak hatalmas értéke van a társadalmunk fejlődése, életképessége szempontjából.
  2. A társadalmi fenntarthatóság megvalósításának alapvető előfeltétele és egyetlen módja a közösségek* létrejötte. 

Miért függ a fenntarthatóság, a közösségektől?
Közösségi minőségről csak akkor beszélhetünk, ha az emberi együttműködés olyan foka valósul meg, amely a közösséget sok-sok generáción keresztül képes fenntartani! Másképp (és talán egyszerűbben fogalmazva) a közösség olyan társadalmi lény (élőrendszer) aminek az élettartama sok-sok generáción át tart, ha tehát egy közösség úgy működik, hogy feléli létalapját, a természeti erőforrásokat, akkor ezt az emberi szerveződést nem lehet közösségnek nevezni. Azonban fordítva is igaz, az egyén nem képes társadalmi fenntarthatóságot létrehozni, erre csak a közösség képes, ill. a társadalmat alkotó közösségek összessége.
Ezért gondolom úgy, hogy korunk társadalmi létproblémáját (az ördögi körben egymásba ágyazott erkölcsi, szociális, környezeti válságokat) csak tudatos közösségek által lehet meghaladni és ezért gondolom létkérdésnek a fenti kérdésemet!

Mi lehet a kulcsa a közösségi minőség létrejöttének?
A közösségek megszületésének, tudatra ébredésének megítélésem szerint egyetlen útja van, ha képesek vagyunk az emberek közötti kommunikáció minőségét javítani.

A kommunikáció minőségének javítása azt jelenti, hogy képessé válunk:

  1. Kapcsolatban lenni a valósággal, azaz a környezetünk valós információt összegyűjteni, érzékelni, hogy mi zajlik körülöttünk.
  2. Kapcsolatban lenni önmagunkkal, azaz tudatában lenni, hogy a környezetünk, a másik ember hogyan hat ránk, milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőlünk. Ezt nehéz feszült szituációkban is gyakorloni. Ez amúgy olyan mint egy lelki mozdulat, ha kijövűnk a sodrunkból, ha magunkon kívülre kerülünk (erre mondja a köznyelv, hogy "magán kívül van"), akkor meg kell tanulnunk újra kapcsolatba lépni önmagunkkal.
  3. Arra, hogy értelmezzük az információkat, meglássuk a jelenségek mögött húzódó okokat, hajtóerőket.
  4. Megosztani egymással az érzékelésünket, érzéseinket, következtetéseinket.
  5. Egyúttal képessé válni arra, hogy befogadjuk, megértsük a mások által elmondottakat. 
  6. A megértésen túl elfogadni, hogy sokféle képen érezzük, látjuk, értelmezzük a világot. 
  7. Egyúttal arra is, hogy megtaláljuk a közös pontokat.
  8. A közös pontokon keresztül a valóságnak egyre jobban megfelelő közös döntéseket hozni.
  9. Különbözőségünkből törvényszerűen kialakuló konfliktusokat valós időben tisztázni, a konfliktusokban keletkezett érzelmi energiáit pozitívba fordítani, azaz gyakorlni a szeretet nyelvét.
  10. Mindennek az eredményeképp küldetéstudattól vezérelt, tehát belülről motivált közös cselekvésekben tenni életünk jobbításáért.
Ha egy szóval akarom összefoglalni, akkor a kommunikáció minőségének javítása azt jelenti, hogy személyesebbé válik a kommunikációnk.

Mi kell ahhoz, hogy a kommunikációnak ez a minősége létrejöjjön?
Tapasztalatom alapján két egymással szorosan összefüggő tényező eredményezhet ilyen minőséget a kommunikációban:

  1. Az egyén lelki fejlődése, szellemi és érzelmi érettsége.
  2. A megbeszélések struktúrája, folyamata, a megbeszélés során alkalmazott módszerek és technikák.

Az egyén lelki fejlődése mindenképp kulcskérdés a kommunikáció minőségében, azonban ez nem jelenti azt, hogy a csoport minden tagjának meg kell világosodnia ehhez! Ha van a csoportnak egy, vagy több tagja, aki már elég érett ahhoz, hogy gyakorolja a fenti lépéssort, akkor már van esélye a kommunikáció javulásának.

Azonban azt nap, mint nap tapasztaljuk, hogy hiába az egyéni érettség mégsem sikerül jó megbeszéléseket összehoznunk, mert ott az a fránya kettes pont.

Nos itt jön be a képbe a facilitátor szerepe! 

A facilitlás lényege az, hogy a facilitátor képes egy csoportba azt a mintázatot bevinni (struktúra, folyamat, módszer és technika), ami a csoportok belső kommunikációjának a javulását eredményezi.
Azt nem állítom, hogy a facilitálás közösséget eredményez, de azt gondolom, hogy a facilitátor által bevitt mintázatok elősegítik, hogy az emberek közösséget tudjanak alkotni.

Gyakori jelenség a csoportban, hogy amikor különbözőségükből fakadó nehézségekbe, konfliktusba ütköznek, akkor azt gondolják, kompromisszumokat kell kötni. Én úgy gondolom, hogy ez nem vezet a kommunikációnk minőségének javulásához. Szerintem nem kompromisszumot kell kötni, hanem meg kell haladni önmagunkat! Ehhez viszont új kommunikációs mintázatokra van szükség! Ezért érdemes minden közösségi folyamatban, már az elején facilitátort hívni, aki behozza ezeket a mintázatokat.

Az is működőképes lehet, ha valaki a közösségből felvállalja ezt a facilitátor szerepet, azonban ehhez levezetői ismeretekre, készségekre van szükség. Ennek az ismeret részét akár az interneten meg lehet találni, de ahhoz, hogy valaki valóban jól, képes legyen levezetni egy megbeszélést mindenképp legalább egy tréning elvégzését javaslom.


* Azt, hogy mit értek közösség alatt a tudástárunkban lévő 13. Egyén-csoport-közösség-szervezet c. tanulmányban olvashattok.
Ha valaki a facilitálás definícióját, célját, típusait keresgéli, szintén a tudástárunkban lévő 31 Facilitálási alapok c. tanulmányt tudom ajánlani.


1