Tudunk-e közösségi összefogással új "hordókat" létrehozni?

A minap olvastam egy interjút Philip Zimbardo szociálpszichológussal akit a pszichológiai kísérletei tették híressé, -a börtön kísérlete ma már nem csak szakmai körökben ismert.
A számomra legizgalmasabb rész a következő volt belőle:
"...miért tesznek emberek rossz dolgokat? Bármilyen botrány tör ki bárhol, a fejesek mindig azzal rázzák le a felelősséget, hogy pár gonosz ember tehet róla. Az angol kifejezés erre az, hogy „pár rossz alma került a hordóba”. A kutatásaimban azt találtam, hogy valójában rengeteg esetben jó emberek tesznek rossz dolgokat, akiket valaki rossz hordóba tett. Mint a diákokat a börtönkísérletben, ahol én voltam a börtönparancsnok. Azt kell megértenünk, hogy mi van abban a hordóban, ami megrontja őket: ha a jó embereket gettóba, börtönbe, rossz iskolába rakjuk, a helyzet rosszá teszi őket. A nagyobb kérdés pedig az, hogy ki tartja fenn a hordót, vagyis teremti meg az embereket megrontó helyzetet. Az ember mindig része egy szociális környezetnek: iskolának, családnak, bandának, ahogy a jogi, kulturális, gazdasági rendszernek is." 
Zöld körökben amikor arról beszélgetünk, hogy mi az oka a társadalmi fenntarthatatlanságnak, akkor gyakran elhagzik az az érvelés, hogy minden baj forrása az ember kapzsisága, ami az egyéni gazdagodást helyezi minden más érték elé. Így nem foglalkozik azzal, hogy pazarló életmódjával elpocsékolja föld erőforrásait, nem érdekli, hogy a cégeinek szennyezésével hozzájárul a globális felmelegedéshez, nem érdekli, hogy tettei hatására fajok pusztulnak ki és nem érdekli, hogy gyermekmunkával, milliók kizsákmányolásával gazdagszik. Tehát az ember a rossz.
Ennek az érvelésnek az eredménye - azon túl, hogy szerintem nem igaz -, hogy hozzá járul a tanult tehetetlenséghez. Hiszen ha születésünktől fogva rosszak vagyunk, azzal úgysem lehet semmit sem tenni.
Egyetértek Zimbardóval. Az ember nem eredendően rossz, csak rossz hordóba született.

Mi az, ami a mi társadalmi hordónkat rosszá teszi?
Gyulai Iván ökológus szerint a kamatos pénzrendszer, ami mind az ökológiai, mind a gazdasági, mind a társadalmi válságok oka (lásd: A pénz és a fenntartható fejlődés c. kiadványt)Ebbe már mi beleszülettünk, és hiába akarunk jók lenni, maga a rendszer az, ami megront minket.
Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy "a kamatos pénzrendszert is az ember hozta létre, akkor mégis az ember a rossz?" Ezt az ellenmondást az emberi társadalom tudatfejlődési evolúciója képes feloldani, erről írtam a Közösségi vállalkozás szerepe a tudatfejlődésünkben c. cikkemben.

Tehát azt már tudjuk, hogy mi van a jelenlegi hordónkban, ami a bajokat okozza. Az is elég egyértelmű, hogy kiknek az érdeke ezt a hordót fenntartani (ha nem, akkor javaslom elolvasásra: David C Korten: Élet a tőke uralma után előadásának anyagát). Számomra tehát sokkal izgalmasabb kérdés, hogy tudunk-e közösségi összefogással új hordókat létrehozni!? Mert ez az a kérdés, ami mindannyiunk jövőjét meghatározza, amire egyértelműen van hatásköröm, és mindenki másnak, aki itt és most él!

Azonban az is szociálpszichológiai jelenség -mondja Zimbárdo, és ezt mindenki tapasztalhatja-, hogy várunk a másikra, mert ha "mindenki felelőssége", de senki nem csinál semmit, akkor miért pont nekem kellene bármit is tennem.
Hát igen, pszichológiai korlátjainkat nagyon nehéz meglépni. Én magam is nap mint nap megküzdök vele. De a 21. századnak pont ez a kihívása! Meg tudjuk-e haladni önmagunkat, és ezáltal az egocentrikus társadalmi korból tovább tudunk-e lépni!?

Képesek vagyunk-e egyenként megszelídíteni a lelkünk sárkányait, melyek megakadályozzák, hogy jó emberi kapcsolatokat alakítsunk ki, hogy ezáltal új típusú közösségekben egyesülhessünk!?

Az én válaszom, hogy NEM VAGYUNK KÉPESEK, mert ez magunktól csak keveseknek sikerülhet. Ők a hősök, ahogy Zimbardo mondja. Ahhoz, hogy ezt mindenki képes legyen megtenni, ahhoz már az új hordókra, magukra a közösségi kezdeményezésekre is szükségünk van.

Így a helyi hőseinkre, azaz a közösség kezdeményezőire, vezetőire most nagy felelősség hárul. Létrehozni és működtetni azokat a közösségi kezdeményezéseket, melyek a tagjai számára lehetővé teszik a tudatfejlődésük dimenzió ugrását. Mindezt úgy, hogy a legtöbben, akik bele kerülnek ezekbe az együttműködésekbe, még messze nem járnak ott szellemileg, lelkileg, hogy képesek legyenek a különbözőségünkből következő konfliktusok elfogadására, meghaladására. ...és ha ez nem lenne elég, a kisközösségek jelenlegi társadalmi környezete ott tesz keresztbe, ahol csak tud. Elég, ha csak a szabályozói, támogatói környezetre gondolunk.

Ha a helyi hőseink nem tartanak ki, a rossz érzések, konfliktusok, bürokratikus akadályok közepette, akkor eltűnnek ezek a csírák, és akkor esélye sincs a társadalmi önmeghaladásunknak.

Ezért fontos közösség vezetőként tudnunk, hogy mi a "varjak nemzedéke" vagyunk. Ez azt jelenti, hogy az új típusú közösségek úttörőiként tudnunk kell, hogy az első generáció nem képes ideális közösségeket, együttműködéseket létrehozni. Ezért meg kell emelnünk az elfogadás szintünket az emberek viselkedésével kapcsolatban, és emelni kell a kölcsönös egymásrautaltságot.

Az Inspi-Ráció csapata mindent meg tesz azért, hogy a helyi hősök ne maradjanak egyedül vezetési problémáikkal ezért kidolgoztuk a közösségi vállalkozás fejlesztés teljes eszköztárát. A közösségi vállalkozás azért lehet jó intézménye az újtipusú közösségeknek, mert a megélhetés érdekében közösen vállalt, önmagunkra rakott szabályok, rendszerek képesek kezelni az emberi különbözőségeinkből következő konfliktusokat. Így nagyobb eséllyel maradnak benne a közösség tagjai a kezdeményezésben, ami mindannyiuknak lehetőséget teremt arra, hogy valós közösségé váljanak.


0