A közösségi minőség

A közösségi vállalkozásról írott cikkem elején már tettem egy halvány kísérletet arra, hogy érzékeltessem a közösségi minőség lényegét. Tettem ezt azért mert a közösségi vállalkozás nem tud létrejönni valódi közösségi minőség nélkül.

Ezért ebben a cikkben megpróbálom ezt alaposabban kibontani. A fentieken túl azért tartom fontosnak a közösségi minőség megértését, mert tapasztalatom szerint sok közösségi kezdeményezés azért szűnik meg, mert nem sikerül közösséget alkotnunk. Hiszek abban, hogy bizonyos összefüggések megértése elősegítheti azt a tudatosságot, ami ahhoz kell, hogy a közösségek tagjai és sokkal inkább vezetői képessé váljanak a közösséget alkotni, közösséget vállalni. Ehhez lehet az első lépés magának a célnak, a közösségi minőségnek a megértése!

A közösségi minőség meghatározása

Ha a közösségi minőség tartalmát keressük, akkor sokféle megközelítéssel találkozhatunk, erre jó kiinduló pont Vercseg Ilona: Közösség Eszme és valóság c. írása.

Ha elég sokat bolyongunk az erről szóló írások világában, még arra a következtetésre is juthatunk, hogy mindenkinek az a közösség, amit közösségnek érez.
...és igen ez "a minden relatív világában" azaz a mostani valóságunkban egész jó kis az elmismásolást segítő megközelítésnek tűnik. Azonban a közösségi vállalkozás egy alternatív gazdaság, egy alternatív társadalom szervezeti formája, ezért nem elégedhetünk meg ezzel a szubjektív megközelítéssel! Ennek az alternatív társadalmi rendnek az alapja megítélésem szerint csak egy lehet: a természeti törvények, azaz  ha sikerül egy fenntartható társadalmat létrehoznunk, akkor az egy természetrend alapú társadalmi szerveződés lesz.
Az egyik alapelv a természetben, hogy minden létezőnek van funkciója (helye, szerepe). Ebből következik, hogy a közösségnek, ami egy ember alkotta élőrendszer is van funkciója. A funkciót rendszerelméleti szempontból lehet vizsgálni mind a nagyobb rendszerek felől, ebben az esetben a következő kérdések adódnak: Mi a funkciója a közösségnek a társadalomban, a természetben?
Valamint lehet vizsgálni a rendszert alkotó elemek felől, azaz mi a funkciója a közösségnek a család, az egyén számára?

Az amerikai szociológus Roland L.Warren az utóbbi szempontból határozta meg a közösség funkcióit, és a közösségi minőség meghatározása során nekünk is ez a jó megközelítés.

Warren szerint a közösség öt funkciója:

  1. A szocializáció, melyen keresztül a közösség bizonyos értékeket olt tagjaiba. 
  2. A gazdasági boldogulás funkciója – a közösség megélhetési lehetőséget biztosít tagjainak.
  3. Társadalmi részvétel, teljesítve a társasági élet iránti általános igényt.
  4. Társadalmi kontroll, megkövetelve a közösség értékeinek betartását. 
  5. Kölcsönös támogatás, mely folyamat segítségével a közösség tagjai megvalósítják azokat a feladatokat, amelyek túl nagyok, vagy túl sürgősek ahhoz, hogy egy egyedül álló személy kezelni tudja.

Egyetértve Warrennel én is azt gondolom, hogy ha ezek közül hiányzik valamelyik funkció, akkor nem beszélhetünk közösségről. Ha azonban ez az öt funkció mind megtalálható egy közösségben, az még nem jelenti automatikusan, hogy ezek mindegyike jól is működik! Tehát ezeknek a funkcióknak van egy minőségi dimenziója, amit ha elkezdünk vizsgálni a következő kérdések merülhetnek fel:

  • Milyen mértékben sikerült közösség tagjainak közös értékrendszert kialakítani? 
  • Mennyire erős a kialakított értékrend, azaz mennyire határozza meg az egyéni cselekvéseket?
  • A közös értékek mennyire szolgálják a közösség céljait?
  • A közös értékek talaján mennyire sikerült tudatos jövőképet, célokat kialakítani?
  • A közös értékek szolgálják -e a jó emberi kapcsolatok kialakulását, az együttműködést?
  • A célok mentén létrejövő közös cselekvés, mennyire eredményes a közösség tagjainak a megélhetése szempontjából?
  • A közösség tagjai a megélhetés területén, milyen mértékben vállalnak felelősséget egymás iránt?
  • Milyen a belső kommunikáció minősége?
  • Mennyire változatos kommunikációs csatornák állnak rendelkezésre a közösség tagjainak?
  • Van -e rendszere a közösségi döntéshozásnak?
  • A közösség vezetői megkapják a felhatalmazást a közösség ügyeinek intézésére?
  • Az egyes vezetői feladatoknál mennyire tisztázottak a kölcsönös elvárások?
  • A közösség képes -e az élet minden területén (munka, pihenés, játék, gyermeknevelés stb.) teret, lehetőséget biztosítani a tagjainak?
  • Vannak -e rendszerek a közösségi élet működtetésére?
  • A rendszerek milyen mértékben elfogadottak a közösség tagjai között?
  • Van -e tere, fóruma a közösségben a normák tisztázásának?
  • A közös szabályokat mennyire tartják be az emberek?
  • Van -e rendszer a közösségben a szabályszegések kezelésének?
  • Milyen módon kezeli a közösség a konfliktusokat?
  • Az egyén, a család milyen segítséget kaphat a közösségtől?
  • A közösség javát szolgáló munkákban, milyen mértékben vesznek részt a közösség tagjai?
  • A közösségnek van -e olyan belső rendszere, ami láthatóvá teszi az egyéni hozzájárulásokat a közösség tagjai számára?
  • (...)

A fenti kérdés listát még hosszan lehetne folytatni, azonban azt gondolom, hogy már ezek a kérdések is jól mutatják, hogy milyen minőségi dimenziói lehetnek a közösségi funkcióknak.

Megítélésem szerint minden közösségi vezetőnek időről időre fel kell tenni ezeket a kérdéseket és folyamatosan törekednie kell arra, hogy a közösségi funkciók minél jobb minőségben tudjanak megvalósulni! Azonban azt is tudom, hogy az ördög ebben az esetben is a részletekben rejtőzködik. Mert nem elég tudnunk, hogy milyen kérdések mentén kell jobbítanunk a közösségünket, hanem azt is tudnunk kell, hogy melyek azok a válaszok, amelyek működőképes közösséget eredményeznek.

...és igen, ez az amire nem lehet sablonokat ráhúzni, hiszen a működőképes válaszok nagy mértékben függnek a közösség környezetétől, céljától, nagyságától, tevékenységétől, tagjainak természetétől. Azonban azt gondolom, hogy a jó helyen, jó időben feltett jó kérdés, már valóban fél megoldás. Hiszen egy jó közösség mindig képes kidolgozni magából a saját valóságának leginkább működőképes válaszokat. Nagyon gyakran szerintem az a probléma, hogy nem tesszük fel még a kérdéseket sem!

Ahhoz, hogy mégis legyenek fogódzók a lehetséges jó válaszokhoz, készítettem egy kis történetet ami bár nem egy konkrét eset leírása, de minden eleme a valóságból merít. A történet során megpróbáltam jelezni, hogy milyen közösségi funkció hol jelenik meg hangsúlyosabban.

Vegyünk egy működő közösségi vállalkozást és nézzük meg mi történik benne, ha megbicsaklik az egyik munkatársának, a közösség egyik tagjának a megélhetése:

Először is itt az a jellemző, hogy az emberek figyelnek egymásra (1. funkció), így ha valakin látszik, hogy valami gondja van, például nem tudja fizetni a részleteit, akkor az rövidesen kiderül a közösségben, mert jellemzően minden nagyobb megbeszélést egy "ki hogy van körrel" indítanak (3. funkció), ahol mindenki megtudhatja, hogy a másiknak milyen örömei és milyen bánatai vannak.

Másrészt egy közösségi vállalkozásban transzparens, hogy kinek milyen jövedelme származik a szervezeti tevékenységéből. Na, nem feltétlenül azért mert mindenkinek fizetése van és ez ki van téve az irodában, hanem jellemzően azért mert a projektek tervezése megvalósítása, értékelése is közös munka, aminek fontos része, hogy mindenki tisztában legyen a projekt pénzügyi kondícióival és ezen belül azzal is, hogy ki mennyit kap. Sőt tovább megyek egy közösségi vállalkozásban jellemzően felelősség és munka arányában közösen döntenek arról, hogy kinek mennyi jár az arra a tevékenységre befolyt forrásokból (4. funkció).

Harmadrészt mivel a közösségi vállalkozásban az emberek barátok, azaz szeretik egymást ezért mindenki tudja, hogy a másik, hogyan él, mire költ és mire nem tud költeni.

Mindez azt eredményezi, hogyha baj van, akkor törvényszerűen megjelenik a kölcsönös támogatás (5. funkció).

Például, ha a szervezetnek van pénze, vagy azért mert nehezebb időkre létrehozott egy szolidaritási alapot, vagy csak azért mert van egy a hosszú évek alatt összegyűjtött közösségi pénz tőkéje, akkor ez a segítség megvalósulhat kamatmentes kölcsön formájában. Amiről természetesen a közösség dönt. Ha pedig hosszú távon nem tudja visszafizetni az illető a kölcsönt, akkor arról is a közösség fog dönteni, hogy megoldható -e a kölcsön vissza nem térítendő támogatássá való alakítása. Ezzel együtt mivel a közösség tagjai tudják, hogy a másiknak szüksége van a bevételre, a projektjeiket, a pályázataikat, a vállalkozásaikat úgy alakítják, hogy a másiknak legyen benne fizetős munka.

Ha nincs a szervezetnek (közösségnek) pénze, akkor a kölcsönös támogatás megjelenik személyes kölcsönökben, támogatásokban, önkéntes munkában, segítségben, a fizetős munka megszerzése érdekében történt erőfeszítésekben pl. közös pályázatírás, meglévő projektekben lévő fizetős munkák átadása, a kapcsolatrendszerünk felhasználásával megbízásos munkák felhajtása, átadása formájában (2. funkció).

Ezekben a közös erőfeszítésekben azon túl, hogy ez anyagiakat eredményezhet a számára, megjelenik egy ettől sokkal fontosabb közösségi funkció (ami megítélésem szerint hiányzik Warren felsorolásából), hogy megélheti az önnön maga fontosságát, hogy hasznos lehet, hogy van helye, szerepe, azaz megmarad az identitás érzése. Ezen keresztül pedig a reménytelenség, kilátástalanság érzése helyett a céltudatosság érzését élheti meg, ami nem engedi a manapság oly gyakori lelki-testi leépülést beindulni.

Az anyagi segítségen túl természetesen a segítség megnyilvánul a nehéz helyzetben lévő tagok lelki támogatásában például baráti beszélgetések keretében segítik, hogy feldolgozza a helyzetet, döntéseket hozzon. Ezeken a beszélgetéseken keresztül érezze a támogatottságot, egyfajta biztos hátországot (hasonlóan a jó családhoz), hogy ameddig a közösség tagjainak lesz mit enni, lesz hol aludni, addig ez neki is biztosított (3. funkció). Mindezeken túl a közösség adja azt a közeget a baráti összejöveteleken keresztül, ahol egy kicsit kikapcsolódhathat, egy rövid időre elfelejtheti a gondjait, és ahol szintén megélheti, hogy van egy csapat ahova tartozik, ahol szeretik (3. funkció és az identitás biztosítása).

A fenti példa jól mutatja, hogy miként jelenhet meg az 5 + 1 funkció egy közösség életében és ezen belül ez milyen minőségben tud megvalósulni.

Fontos látnunk, hogy az összes közösségi funkció minősége visszavezethető az emberi kapcsolatok minőségére! Ez azt jelenti, hogy  a közösségi vállalkozások kulcskérdése, hogy különbözőségünk ellenére mégis miként vagyunk képesek jó emberi kapcsolatokat kiépíteni, együttműködni, közös feladatok megvalósítása közben, azaz hogyan tudunk a különbözőségünkből nem konfliktust, hanem erőforrást kovácsolni?

Mit tehetünk a közösségi minőség megvalósításáért?

Ahogy ma látom az emberi kapcsolatok minőségét a szervezetekben, közösségekben a belső kommunikáció minősége határozza meg. Erről már írtam egy ízben a Facilitálás értelme és jelentősége c. cikkemben. Tehát most sem tudok jobbat ajánlani a közösségek vezetőinek, hogy a megbeszélések levezetéséhez szükséges kompetenciákat meg kell tanulni!
Másrészt azt gondolom, hogy a konfliktusok természetes részei az életünknek, tehát nem az a feladat, hogy ne legyenek konfliktusok, hanem az, hogy olyan konfliktusok legyenek amelyek építeni tudják a közösségi minőséget, ehhez pedig időnként a facilitátorságon túl, mediátori kompetenciákra is szükség van.

Nos mielőtt azok az olvasóim fanyalogva abbahagynák az olvasását, akik nem hisznek sem a facilitálásban, sem a mediálásban, sem semmilyen "természetellenes" kommunikációs módszerben, mint az erőszakmentes kommunikáció, vagy a gordon kommunikáció. Azoknak üzenem kezdjék el megfigyelni gyermekeinket, mielőtt a szocializáció teljesen átalakítja kommunikációjukat (2-7 éves kor között) és hamar rá fognak ébredni, hogy az a természetellenes, ahogy ma a felnőttek általában kommunikálnak.
A fentiekben javasolt módszerek, ezzel szemben jellemzően a természetünk szerinti kommunikációhoz próbálnak közelebb vinni, újraszocializálni!
Amennyiben tehát a jelenlegi (főáramú) kultúránk által ránkszocializált kommunikációval próbálunk meg közösségeket létrehozni, az biztos kudarcra van ítélve! Hiszen ennek a kommunikációnak a minősége (struktúrája, tartalma, gyakorisága, módja) nem ezt a célt szolgálja.

Azt pedig, hogy hol lehet ezeket a kompetenciákat fejleszteni, arra mit tud egy tréner mondani: tréningeken :) Keressük meg azokat a számunkra hiteles embereket, akiktől szívesen tanulunk, akik megítélésünk szerint a kommunikáció természetes módját művelik és tanítják!
Az Inspi-Ráció Egyesület több olyan képzést is kínál (pontosan azért mert hisszük, hogy ez a közösségi minőség szempontjából kulcskérdés), ahol a természetesebb kommunikációt és főleg a megbeszélések levezetését lehet tanulni, ezen belül első lépésnek tudom ajánlani a teljesen ingyenes online "Jó megbeszélés" kurzusunkat!

0