2015. augusztus 17., hétfő

Közösségi vállalkozás szerepe a tudat fejlődésünkben

Ebben a cikkben arra teszek kísérletet, hogy evolúciós szemszögből vizsgálva a tudatfejlődésünket rámutassak arra a szükségszerűségre, ami a közösségi vállalkozások, mint szervezeti modell létrehozásához vezetett. Ezzel egyrészt azt is szeretném üzenni, hogy a közösségi vállalkozás nem az Inspi-Ráció találmánya, hanem egyfajta történelmi (tudatfejlődési) szükségszerűség felismerésének eredménye. Másrészt  a közösségi vállalkozás létrehozása, működtetése lehetőség a számunkra, hogy a tudatfejlődésünket egy magasabb szintre emeljük.

A tudatfejlődésünk evolúciója
Az ember a homo sapiens megjelenését követően egalitariánus csoportokban élte az életét, ami alapvetően meghatározta a tudatfejlődését.
"Christopher Boehm (1997) antropológus szerint – mai modern vadászó-gyűjtögető társadalmak tanulmányozása alapján – ennek a társadalmi berendezkedésnek az alapegysége 30-40 fős csoportok, ami jellemzően 5-6 család együttműködését jelentette. Ezekre a csoportokra jellemző volt, hogy:
  • a családfő férfiak jogaikban egyenlőek, a csoport nem ismer el vezetőt, sem hatóságot
  • az életükben szükséges döntéseket mindig közös egyetértés alapján hozzák
  • azokat az egyéneket, akinek a viselkedése diszfunkcionális a csoportra nézve (pl. agresszió, állandó okvetetlenkedés) azonnal erős kritika éri, nevetség tárgyai lesznek, komolyabb esetben kiközösítés, száműzés a sorsuk"
Csányi Vilmos: Az emberi természet 

Ennek következtében az ember evolúciójának és ezen keresztül tudatfejlődésének első nagy szakaszát az egyed szintű szelekció mellett jelentős mértékben befolyásolta a csoportok közötti szelekció, hiszen jó eséllyel csak annak az embernek a genetikai állománya maradhatott fent, akinek a csoportja sikeres volt a létért folyó küzdelemben. Annak végig gondolása egy külön cikket is megérne, hogy egy egalitariánus csoport sikerét milyen egyéni viselkedések segíthették, és így a csoportszelekció hatására milyen tulajdonságaink erősödtek fel. Amiben biztosak lehetünk, hogy egy csoport sikerét akkor is - mint ahogy ma is - alapvetően meghatározta az egyének együttműködése. Ezért az együttműködést segítő biológiai tulajdonságaink kialakulását nagy mértékben segítette ez a nagy korszaka az emberiségnek.
Ma már az agykutatás eredményei is igazolják, hogy az intelligenciánk alapja az emberi interakcióra, kommunikációra épülő érzelmi központok kialakulása, sőt az eredmények az mutatják, hogy ettől is izgalmasabb a helyzet. Az emberi agy szó szerint össze van huzalozva az őt körülvevő emberek (család, közösség) agyával, azaz szociális agyunk van.

Figyelembe véve a tudományos eredményeket és a saját tapasztalataimat, nekem a következő kép bontakozott ki az emberi tudatfejlődés evolúciójáról:
Tudatunk evolúciója két fejlődési szálon valósult meg. A csoportszelekciós hatások eredményeképp fejlődött a kollektív tudatunk, ami jellemzően a jobb agyféltekénk működéséhez kapcsolódik, míg ezzel párhuzamosan kialakul az egónk, az egyéni tudatunk, ami sokkal inkább a bal agyféltekénk működéséhez köthető. Ennek a kettős tudatosságnak a legszemléletesebb bizonyítékát a számomra dr. Jill Bolté Taylor, Mennybe döngölve c. könyve adta.

Végig gondolva az emberiség történelmét és megvizsgálva az egyes korszakokra jellemző emberi kapcsolatok minőségét (közösségi minőséget), tudatunk fejlődése szempontjából két nagy korszakra lehet bontani a történelmünket
1. korszak: a csoport társadalmak kora, amikor többségében a kollektív tudatunk volt az előtérben. 
2. korszak: a modern ember kora, amikor a bal agyféltekés gondolkodás, az egyéni tudatunk került előtérbe, aminek az eredménye a jelenlegi individuális, közösség hiányos társadalom.
Mi is a probléma ezzel?
Valójában a két tudatunk történelmileg és egyedfejlődés szintjén is ellentmondásba keveredett, ami természetes, hiszen az élet dinamikáját pont ezek az antagonizmusok biztosítják, azonban jelenleg ezt az antagonizmust úgy oldjuk fel, hogy a jobb agyféltekénk tudatosságát elnyomjuk, és a vágyainkat, késztetéseinket a bal agyféltekei tudatosságon keresztül „szűrjük”, aminek az eredménye az örök elégedetlenség. Ezt jól szemlélteti a következő két idézet:
 „A modern FAUSZTI ember lelki állapota mindig új tapasztalatokra és egyéb javakra
örökösen szert tenni AKARÓ, ám a beteljesedés örömét el nem hozó emberi vágy.”
„Az agy motivációs részei különösen a hipotalamusz lehet a felelős a krónikus emberi elégedetlenségért.”
Melvin Konner (antropológus és neurológus)
Az idegrendszerünk biológiai alapállapota az izgatottság és a vágy egyfajta elegye, amit az AKAR ige fejez ki a legjobban.
Csíkszentmihályi Mihály (pszichológus)
Ennek az evolúciós oka az lehet, hogy azok az egyedek tudták tovább örökíteni a génjeiket, akiknek a tudata jobb volt a készenlét fenntartásában (éberségben), ezt az agy úgy tudja megoldani, hogy a külső érzékelést átfuttatja egy olyan hardveren (hipotalamusz), aminek a szoftvere érzést társít az érzékeléshez, ezzel fenntartva egyfajta alap feszültséget, figyelmet.
Ez az evolúciósan igazolható mechanizmus azonban a jelenlegi korban részben érvényét vesztette, hiszen életünk nagyon-nagy részét olyan szociális környezetben töltjük, ahol a siker nem azon múlik, hogy észre vesszük a kardfogú tigrist, vagy sem, hanem sokkal inkább azon, hogy képesek vagyunk-e az embertársainkkal együttműködni.
Ezért az örök elégedetlenségből, amit az agyunk állít elő a számunkra, mint késztetésből rengeteg egoista, önző cselekedet születik. Aztán ugyanezzel a racionális agyféltekénkkel jól meg is magyarázzuk, hogy mit, miért csináltunk, miért szükségszerű az önzésünk, azaz igazoljuk a cselekedeteinket, amely önigazolások aztán egoista életfilozófiákká növik ki magukat.
Ezek az életfilozófiák arra vonatkoznak, hogy mindenki mindenkinek a farkasa és én csak akkor maradhatok talpon, ha legyőzök mindenkit.

Az egocentrikus természetünkről írta Bakos Adolf pszichológus :
„Alapvetően mindannyian egocentrikusak vagyunk. Ki jobban, ki kevésbé, de az emberi természetből adódik, hogy önmagán keresztül szűr meg minden hatást, ingert, információt. Gondolj bele: nem tudsz mások szemével nézni, mások fülével hallani, mások elméjével gondolkodni, csak a sajátoddal. Be vagyunk zárva önmagunkba, és így énünk óhatatlanul rányomja bélyegét mindenre, amit tapasztalunk, átélünk. Ezért van az, hogy minden ember egy külön világ, és ugyanazt a dolgot egészen másképpen ítélhetjük meg.”
Ez tehát az evolúciós örökségünk, a nagy kérdés, hogy mit kezdünk ezzel?
Számomra a fentiekből az következik, hogy az ember evolúciója elért egy olyan korszakba, amikor az egocentrikus tudatosság érvényessége, sikere lejárt, azonban a csoport társadalmakra jellemző alacsony egyéni tudatossággal megvalósuló közösségi lét, a „vissza a hagyományos közösségekbe” sem lehet már alternatíva a számára.
László Ervin írja erről:
„Az utóbbi három évszázad során a nyugati civilizációból kiveszett az az érzés, hogy egyek vagyunk a természettel, és ugyanígy kiveszett a más népek és társadalmak iránti empátia. Ez az időszak azonban kivételnek számít az emberi civilizáció hosszú és változatos történetében, és lassan a végéhez közeledik. A Nyugat pragmatikus racionalitásának megvolt a maga haszna: nélküle ez a civilizáció nem maradt volna fenn évszázadokon át. Az így gondolkodó társadalmak példátlan technikai fejlődést értek el, és látszólagos hatalomra tettek szert a többi ember, a többi faj és a természeti környezet felett. Ma eltűnőben van ezen racionalitás jogosultsága és hatékonysága; beköszöntött a csökkenő hozadékok korszaka. Ha továbbra is ragaszkodunk a XX. századi módszerekhez, azzal hanyatlásra, végső soron összeomlásra ítéljük ezt a világot.
Ez a veleje az előttünk álló kihívásoknak. A régi módon nem maradhatunk fenn; új felismerésekre, új értékekre van szükségünk - egy korszerűbb világképre.”
Milyen lehet ez a „korszerűbb világkép”?
Ami képes biztosítani társadalmunk fennmaradását és képes az egocentrikussá vált embert is boldoggá tenni?

Meggyőződésem, hogy az emberiség az előtt a kihívás előtt áll, hogy a két tudatosságunkat, a jobb
agyféltekés kollektív tudatunkat és a bal agyféltekés egyéni tudatunkat egyesítse, és ezzel magasabb szintre emelje az emberi lét minőségét. Megítélésem szerint ezt nem lehet másképp megvalósítani, csak új típusú közösségekben, aminek az egyik alapintézménye lehet a közösségi vállalkozás.

Ken Wilber írta erről:
„Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a modernitás – a racionális-ipari világkép – meghaladása és megőrzése azt jelentené – ami a dolgok meghaladás részét illeti – (1) nyitottnak kell lennünk a puszta racionalitáson túlmutató tudatállapotokra, és (2) ezeket olyan gazdasági-technológiai struktúrákba kell ágyaznunk, amelyek túllépnek az ipari társadalom struktúráin. Egyszóval egy tudatváltásnak kell végbemennie, amelyet intézményi változások kísérnek. Külön-külön egyik sem elegendő.
A Ken Wilbert idézethez csak annyit fűznék hozzá, hogy a tudatváltást, amit intézményi változások kísérnek, inkább fordítva látom megvalósíthatónak.
Én úgy látom, hogy a mai kor embere (egyre többen) megelégelve az egocentrikus világkép elidegenedett, természetellenes életét, ebből az elégedetlenségből táplálkozva elindul új utakat keresni.

Ilyen útkeresés volt az Inspi-Ráció is, amit azzal az indíttatással alakítottunk, hogy láttuk, hogy az ökológiai problémák gyökere az emberekben van, ezért az emberekkel kell foglalkozni és nem a természettel (az köszöni szépen, jól lenne, ha… ). Ezért tanultunk meg facilitálni, mert láttuk, hogy az emberek közötti kommunikáción milyen sok múlik. Azért kezdtünk el foglalkozni a szervezetfejlesztéssel, mert láttuk, hogy az emberek közötti együttműködéshez jó szervezeti rendszerek kellenek, és azért ástuk bele magunkat a közösségfejlesztésbe, mert rájöttünk, hogy a közösségi minőség kulcsa minden emberi együttműködésnek, és jutottunk el a közösségi vállalkozás fejlesztésig.

Ennek az útkeresésnek az egyik eredménye az általam segített Polyán Egyesület, mint természettel együttműködő gazdálkodási kezdeményezés. Zalatnay Laci barátom által kezdeményezett és az Energia és Környezet Alapítvány kereteiben megvalósuló szalmabála építészetet népszerűsítő, segítő és egy új környezetbarát építészeti iparág létrehozására törekvő kezdeményezés. Palicz Ildikó által kezdeményezett Nyíregyházi Kosár Közösség is, amely egy közösség által támogatott mezőgazdasági kezdeményezés. Lencsés Brigi kreativitásából és segítő lelkéből megszületett Varázsműhely ami szociális szövetkezet formájában próbál segíteni a tanyasi és városi szegény embereknek. De ilyen a Giganet Internetszolgáltató is, aki bár cégként jött létre, de most Bálint Zoli tulajdonos, vezető elkötelezettségéből táplálkozva folyamatosan törekszik egy közösségibb lét irányába.
Mind-mind egy születő közösségi vállalkozás (még ha egyelőre nem is így hívja magát),  és mindnyájunkat jellemez az útkeresés.

Az elmúlt több mint 10 év tapasztalata az is, hogy ezeken a kezdeményezéseken keresztül válunk egyre tudatosabbá abban, hogy különbözőségünk ellenére, hogy vagyunk képesek mégis együttműködni. Én úgy látom, ez sok tapasztalat és az ebből létrejövő tudatosodás vezethet oda, hogy a Ken Wilbert által leírt tudatváltás bekövetkezhessen.
Ezért gondolom azt, hogy a közösségi vállalkozások, mint új típusú közösségek létrehozása és az ebben szükségszerűen megvalósuló egyéni és közösségi tudat fejlődés az, ami létrehozhatja azt az evolúciós ugrást, amiben az emberiség egy fenntartható világot teremt.
Ez alapján úgy pontosítanám Ken Wilber idézetét, hogy létre kell hoznunk azokat az intézményeket (legalább csíra állapotban), amiben végbe mehet a tudatváltásunk. Külön-külön egyiket sem elegendő, azaz ez egy egymásból következő és építkező evolúciós közösségi életút folyamat.



Mit tehetünk ennek érdekében?
Nem véletlenül írtam le minden kezdeményezésünk kezdeményezőjének, vezetőjének a nevét hiszen a kulcs azoknál az embereknél van akik már képesek voltak meghaladni az egocentrikus tudatossági szintet, és nyitottak a "pusztán racionális tudatállapoton túli tudatállapotokra" és így képesek integrálni az emberi természetünkben kódolt különbözőségeket és képesek elviselni az ezzel járó konfliktusokból eredő lelki fájdalmat. Ezek a hétköznapi hősök, akikre most szükség van, akik képesek létrehozni közösségi kezdeményezéseket, közösségi vállalkozásokat és képesek kitartani benne. Elérni, hogy a kezdeményezés tagjai megérkezzenek az igazi közösség vállalásba, és elérni, hogy egyre többen képesek legyenek megélni belőle, elérni a közösség minél magasabb szintű önrendelkezését és önkormányzását, ezzel megszüntetve azokat a kényszerpályákat, amelyek akadályozzák a tudatosulásunkat, közösség vállalásunkat.

Ha úgy érzed, Te már ez az ember vagy,  egy jövőbeli közösségi vállalkozás vezetője, de nem tudod hogyan indulj el, nincs meg az elinduláshoz szükséges tudásod, ötleted, csapatod, akkor keress nyugodtan! Szívesen segítek a tudásommal, tapasztalataimmal, hogy megtaláld a saját utad!


További cikkek a közösségi vállalkozásról
Közösségi vállalkozás lényege, meghatározása >>Közösségi vállalkozás az IRE honlapon >>Közösségi minőség >> A közösségi "hordókról" >>


Megjegyzés küldése