Amikor a társadalomnak gyereke születik

A ...gondolatok a társadalmi életútról c. bejegyzésem további gondolatokat, kérdéseket szült.

Ati kérdése, az volt, hogy mi lehet a társadalmi megfelelője annak az életkornak, amikor az embernek gyerekei születnek?

Pirossal azt az időszakot jelöltem ahol szerintem most jár a társadalom,
zölddel pedig azt ahol a társadalomnak jó eséllyel "gyermeke" születik

Amikor a kérdés felmerült az egyértelmű volt a számomra, hogy ezt az időszakot a felnőtt korhoz lehet kötni, gondolom ennek kikövetkeztetése másnak sem okozott gondot... Az Adizes (a szervezeti életút modell kidolgozója) is azt írja könyvében, hogy a felnőtt szervezet egyik jellegzetessége, hogy új csecsemőkorú szervezetek válnak le róla.
A tipikus életkori szakasz tehát megvan ez nem volt túl bonyolult dolog, azonban azon sokkal többet töprengtem, hogy mi lehet az a jelenség ami a társadalomban megfelel ennek az analógiának.

...és jelentem van egy ötletem :) csak sajnos nem túl egyszerű megfogalmazni :(


Annak érdekében, hogy érthető legyen mire gondolok először érdemes ránézni arra, hogy miért jönnek létre új szervezetek egy érett szervezetből (ez most szervezeti tehát mint cég, intézmény stb. szintjén írom le, hiszen megtévesztő lehet, hogy a magyar nyelvben az egyén testét is szervezetnek hívjuk, azonban nagyobb részt egyéni szinten is érvényes amiket megfogalmazok).

Ahhoz, hogy egy szervezet életben maradjon egyszerre kell rugalmasnak lennie, hogy képes legyen alkalmazkodni a folyton változó környezeti feltételekhez, és egyszerre kell a belső folyamatait szabályozni hogy meg tudja tartani integritását. Az életúton azonban ennek a két ellentmondó folyamatnak különböző mértékben kell érvényesülnie!
A szervezet születését követően az intenzív növekedés szakasz, a gyerünk-gyerünk kor végéig a szabályozás háttérbe szorul és a szervezet annak érdekében, hogy rátaláljon a számára sikeres cselekvésekre nagyon sokat próbálkozik, amiben persze sok kudarc is éri, azonban ebben az időszakban a szervezet jellemzően a sikerekre koncentrál és ezekből próbál összerakni egy sikeres stratégiát magának. Olyan mint a gyerekek :) Ez jellemzően a gyerünk-gyerünk korszak végére valósul meg, ezért szoktam ezt az időszakot a startégiázások korának is nevezni. Majd a serdülő korban a szabályozás igénye kerül túlsúlyba, hiszen az eddigi eredményeket csak úgy lehet fenntartani, ha a cselekvéseket megfelelő keretekbe tereljük, valójában a stratégiai tervezés is ennek az egyik megjelenési formája, de ilyenkor nagyon intenzív rendszer fejlesztés is zajlik a szervezetekben. Majd a felnőtt korban kerül kvázi egyensúlyba a két ellentétesnek látszó folyamat, azaz megtörténik a rendszer optimalizálása. Na és itt van a kutya elhantolva!

Amikor egy érett szervezet megtalálta a helyét a szerepét és jól működteti a rendszereit, akkor már nem fér bele minden újítás a szervezet életébe, azaz bizonyos innovációk szétfeszítenék a izzadságos munkával kidolgozott kereteket és ez jellemzően már egy érett szervezetnek nem éri meg. Azonban a szervezet feletti szinten a társadalmi diverzitáshoz nagy mértékben hozzá tud járulni, ha egy érett szervezet újításai megszülethetnek. Ezért a szervezetben dolgozó innovátorok új szervezetek létrehozásával valósítják meg az ötleteiket (amúgy ez nem feltétlenül kell, hogy azt jelentse, hogy az érett szervezetet ott hagyják, de ez most más téma).

Úgy is meg lehet ezt fogalmazni, hogy bizonyos újítások, változások csak egy új szervezetben képesek megszületni, mert szükségük van a szervezeti életút elejét jellemző kaotikus, szabályozatlan időszakra!

Na már most, ha ezt társadalmi szintre visszük, akkor azt feltételezem, hogy a teljes élőrendszer fennmaradásához (ebben az esetben ez akár lehet a természet), szükséges, hogy az emberi társadalom mint alrendszere képes legyen megújulni. Ez a megújulás a szervezeti életút analógia mentén lehet olyan, amikor lényegében szukcessziós ugrásokat hajtunk végre, azaz az eddigi kultúránk eredményeit beépítve új minőségileg más kultúra jön létre, ami az alkalmazkodás más szintjére képes. Ez következhet be jó eséllyel rövidesen a társadalmunk életében. Erről beszélek a Forradalom és a Forradalom 2.0 cikkemben.

Azonban el tudok képzelni olyan szükségszerű megújulást, amikor lényegében egy teljesen új társadalom születik a mostaniból, azaz megszületik a társadalmunk gyermeke, vagy gyermekei. Ez ebben az esetben is azért történik mert az addigi keretek már nem képesek szolgálni azt a funkciót amit betöltünk a nagyobb rendszerben.
Nekem valami ilyesmi ugrott be erről :

 :)