Pabló mai felismerése, avagy gondolatok a társadalmi életútról

Mai felismerésem: az emberi társadalom a gyerünk-gyerünk, vagy más néven növekedési korszak végén jár! 
A terminológia az Adizes Vállalatok életciklusai c. könyvben olvasható ill. letöltheted tudástárunkból is a civil szervezetekre adaptált változatát.
Az "aha élmény" lényege, hogy mivel a társadalom is élőrendszer, így nagy valószínűség szerint rá is jellemző a növekedésre és fejlődésre vonatkozó törvényszerűségek. A szervezeti életút gyerünk-gyerünk korszakára az exponenciális növekedés jellemző, mindenből egyre több és több lesz, ami persze a minőség rovására megy. Nem emlékeztet benneteket valamire?

Piros körrel jelöltem ezt az átmeneti időszakot
A növekedési faktor persze egy idő után kitermeli a minőség utáni igényt és szükségszerűséget, és a szervezet elérkezik a gyerünk-gyerünk és a serdülő kor határára, ami a szervezetek esetén az intézményesülés időszaka.

Nos mit gondoltok mi a legjellemzőbb tünet ebben az időszakban a szervezeteknél?
Ez a válságok időszaka!




Nem ragozom tovább... a lényeg, hogyha az élőrendszer törvényszerűségei felől nézzük akkor ez a slamasztika akár életkori sajátosság is lehet. Na persze ezzel nem azt akartam mondani, hogy akkor semmi probléma, csak azt, hogy történelmi léptékekbe valószínű ez az intenzív növekedési szakasz törvényszerűen következett be. Mint ahogy László Ervin is mondta: a mögöttünk álló korszaknak is meg volt a maga létjogosultsága, azonban elérkezett a csökkenő hozadékok korszaka (nem szószerinti idézet).
Szervezetfejlesztőként - a szervezeteket nézve - azt látom, hogy ennek az időszaknak az a kulcsa, hogy a mennyiség át tud -e csapni minőségbe. Ez pedig az együttműködés fejlődésén/fejlesztésén keresztül valósulhat meg, hiszen ilyenkor kell például a vezetést decentralizálni. Ha ez a szervezeteknél nem sikerül, akkor viszont jön az "alapítói kelepce" és a szervezet leívelő szakaszba kerül, ami végső soron a megszűnéséhez is vezethet.

Ez pedig a társadalmi analógiában azt üzeni nekem, hogy igen gyorsan meg kellene tanulnunk az együttműködésünket magasabb szintre emelni, mert különben nem érjük meg a felnőtt kort!

Azonban úgy gondolom a társadalmi életúton való továbblépéshez nem elegendő az egyének szintjén javítani az együttműködést, azonban erről majd egy következő alkalommal írok...
5