Egy kollégám tette fel ezt a kérdést pár hónappal ezelőtt, amire az alábbi sorokat küldtem válaszul:
„Az inspiráció felvillanyozódás, energiatelt állapot, amikor könnyedén szökken egyik gondolatról a másikra az elmém.
Amikor lelkesedek valami iránt, vágy kel bennem valaminek az alkotására, kipróbálására.
Eredő, vektor, irány(ok), késztetés, lendület egyszerre.
És hozzá valami izgalmas, szikrázó, mozduló-mocorgó-motoszkáló nyughatatlanság, feszülés, hívás.
A feléledő tettvágy és akarat, izgalom és az új igérete, varázsa.
- valami, ami mozgat, továbbhajt, gördít, felfedezésre, kalandra csábít...
... akkor is, ha ez a kaland éppen egy sosem-volt, éppen megszülető, a ceruzám hegye alól előkunkorodó új forma megszületése,
vagy egy új projekt kitalálása, egy új mozdulat kipróbálása, egy táj megismerése, egy új tárgy kitalálása...
- erős motiváció egy felfedezésre, feltalálásra, rátalálásra, megtalálásra, kitalálásra, alkotásra
Most pedig úgy került elő ez a téma ismét, hogy találtam egy gyönyörködtető képsort, egy magvas verset és egy csodálatos dalt, vagyis ezt a hármat összegyúrva egy különleges videóvá, ami a számomra nagyon inspiráló.
Ezt szeretném most megosztani Veled is, hátha téged is inspirál:
Weöres Sándor:
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Megjegyzések