A minőség nem érték


Mielőtt bárki el kezdene velem vitatkozni, azelőtt hadd mondjak néhány megfigyelést, ami ezt alátámasztja:
  • Talán ismerős a tervezett elavulás fogalom. Ma az ipar a villanykörtétől a mosógépig sokminden termékre alkalmazza ezt. Lényege, hogy az adott termékbe bele kell építeni valamilyen hibát a mérnököknek, aminek következtében az idő előtt elromlik, és javíthatatlan lesz. A villanykörte összeesküvés c. film szépen bemutatja a jelenséget. Ma már lehetne olyan villanykörtét kapni, aminek az élettartama 100.000 órás (Nem elírás. százezer) Ez napi 4 óra világítással számolva közel 70 évig működne. A necc harisnyát sem kellene 2 alkalom után kidobni, de a mosógépek is bírnák 30-40 évig. A nyomtatókba olyan chip van beépítve, ami számolja a nyomtatásokat és ha elér egy bizonyos értéket a számláló, akkor valamilyen műszaki hibát jelez. A szervizben meg azt mondják, hogy többe kerül a javítás, mint egy új készülék megvásárlása.
  • Zenei nevelés: Duncan Lorien egy Skót származású amerikai zenetudós. Azt kutatta, hogy miért nem tudnak a mai gyerekek olyan könnyen hangszereken játszani, mint az ókorban élt elődeik. Aki keres az talál. Szépen összerakta azt a történetet, amiből kiderül, hogy miért kellett az emberek zenei nevelését olyan bonyolulttá tenni, hogy csak sok év keserves és kitartó tanulás után tudjon valaki elfogadható szinten játszani egy-egy hangszeren. Nem csak az okokat tárta fel, hanem ki is fejlesztett egy olyan zenetanítási rendszert, amivel 4 nap alatt bárki elsajátítja a zene alapjait, és utána napi 10-20 perces gyakorlással fél év alatt koncert szintre tudja csiszolni a tudását egy vagy akár több hangszeren. Miért van az, hogy annak ellenére, hogy Duncan Lorien évtizede járja a világot, köztük Magyarországot is, zenei kurzusokat tartva, és a hivatalos zeneoktatásba még mindig nem került bele az a módszer, amit átad az érdeklődők számára? Ha 10 éve e szerint tanulnák a gyerekek a zenét, akkor olyan zenei élet lenne itt, hogy a világ ide járna zenét tanulni, vagy csak hallgatni.
  • Oktatás, pszichológia, egészségügy. Általános alapelv: Ha a tanár, pszichológus, orvos gyorsan megadja a gyerekeknek, pácienseknek azt az információt, amivel gyorsan tanulhatnának, vagy gyorsan meggyógyulnának, akkor nem vennék igénybe a szolgáltatást az emberek. Nem lenne aki eltartja ezeket az embereket. Csak hogy a félreértést elkerüljük nagyon nagyra becsülöm a jó tanárokat, a jó pszichológusokat, és a jó orvosokat, akikre természetesen a mai világban nagyon nagy a szükség. De ezzel együtt is megáll az az állítás, hogy sok szakma képviselőjének nem feltétlenül a gyors tanulás, és előrehaladás az érdeke. Vagy a képzése során már maga sem szerezte be azokat az információkat, amik a hatékony munkához kellenek. Csak egy egyszerű eset: az 1970-es években egy Georgij Lozanov nevű bolgár pszichológus kifejlesztett egy olyan nyelvtanulási módszert, amivel 1 nap alatt 2000 (Megint nem elírás) szót tudott megtanítani egy idegen nyelven bárkinek. Hol van ma ez a tudás? A gyógyszeriparról meg ugye nem kell beszélni. Sok gyógyszer csak arra jó, hogy újabbakra legyen szükség.
  • Politika. Ne erről inkább nem írok, ide mindenki gondoljon amit akar. Pedig a politika azt jelenti, hogy a Polisz, vagyis a közösség ügyei...
  • Élelmiszerek. Ma az van, hogy vannak olyan növényeink, amelyek ellenállóak sokféle kártevővel szemben, de nem ezeket terjeszti a mezőgazdaság, hanem azt, ami csak egy csomó növényvédőszerrel kiegészítve hoz valamilyen termést. A genetikailag módosított „élelmiszerek” fejlesztése is abba az irányba halad, hogy a növények kibírják a durva vegyszereket is. Mi meg a sült krumplival, meg a pacalpörkölttel benyomjuk a szermaradványokat is. Ami biztosan nem válik egészségünkre.
Kell –e még sorolni? A kérdés nem az, hogy ma a minőségi termékeknek van-e lehetősége az elterjedésre, hanem az, hogy miért van ez így? Ma nem juthat a társadalom minőséghez, mert az a jelen gazdasági rendszer bukását jelentené. persze a jelen gazdasági rendszer bukása elkerülhetetlennek látszik más okok miatt. Az emberek vevők lennének a minőségre, csak abban nincs profit. És ma a profit nagyobb úrnak látszik, mint a teremtő isten, és a szeretet. Igaz ez a látszat már összeomlóban van, de még jól tartja magát.
A játék kedvéért képzeljünk el egy minőséget értékelő világot! Én ilyeneket vizionálok magamnak:
  • Az emberek építenek egy házat, és alig költenek rá, mert minden hosszú élettartamú. És vígan élik életüket, mert kevés munkával képesek megszerezni azt a jövedelmet, ami sokminden másra is elegendő.
  • Kevesebbet kell vásárolni, ezért kevesebb terméket kell gyártani, így a szállítással, termeléssel rengeteg energiahordozót és nyersanyagot megtakarítunk
  • Egészségesek az élelmiszereink, és a beltartalmi értékük is kiváló. Ezért egészséges a társadalom, sokkal kevesebb növényvédő szert és mérget kell legyártani és a környezetbe juttatni, ami megint kevesebb munkát igényel, nyersanyag és energia megtakarítást jelent
  • Kevesebb termőföldön terem meg a szükséges jó minőségű élelmiszer, és így több természet marad.
  • Az emberek boldogok, és van idejük. Nem stresszelnek, nincs gazdasági válság, és nincsenek mellékállások, de nincs munkanélküliség sem. Pontosítok: nem a munkanélküliek hiányoznak, hanem mindenkinek van jövedelme, olyan tevékenységek végzése által, ami jelenleg a nem anyagi értékek körébe tartoznak.
És mit csinálunk a szabad időnkkel? Karteleket, akik a tervezett elavulást hozzák létre??? Nem hinném. Talán jobb ötleteink is támadhatnának: Séta, színház, mozi, könyvek, beszélgetések, kirándulások, edzés, kutatás, sport, ünnepek, festészet, zenélés, egyéb művészetek, a világűrbe való kirándulás, Más bolygók benépesítése, akármi.
Ugye ez utópiának tűnik! Az is. Mert addig, amíg a kamatos pénzrendszerrel nem számolunk le, addig vagy a profit az úr és a mai nyomorúságos kilátásaink maradnak.

5