A minőség nem érték


Mielőtt bárki el kezdene velem vitatkozni, azelőtt hadd mondjak néhány megfigyelést, ami ezt alátámasztja:
  • Talán ismerős a tervezett elavulás fogalom. Ma az ipar a villanykörtétől a mosógépig sokminden termékre alkalmazza ezt. Lényege, hogy az adott termékbe bele kell építeni valamilyen hibát a mérnököknek, aminek következtében az idő előtt elromlik, és javíthatatlan lesz. A villanykörte összeesküvés c. film szépen bemutatja a jelenséget. Ma már lehetne olyan villanykörtét kapni, aminek az élettartama 100.000 órás (Nem elírás. százezer) Ez napi 4 óra világítással számolva közel 70 évig működne. A necc harisnyát sem kellene 2 alkalom után kidobni, de a mosógépek is bírnák 30-40 évig. A nyomtatókba olyan chip van beépítve, ami számolja a nyomtatásokat és ha elér egy bizonyos értéket a számláló, akkor valamilyen műszaki hibát jelez. A szervizben meg azt mondják, hogy többe kerül a javítás, mint egy új készülék megvásárlása.
  • Zenei nevelés: Duncan Lorien egy Skót származású amerikai zenetudós. Azt kutatta, hogy miért nem tudnak a mai gyerekek olyan könnyen hangszereken játszani, mint az ókorban élt elődeik. Aki keres az talál. Szépen összerakta azt a történetet, amiből kiderül, hogy miért kellett az emberek zenei nevelését olyan bonyolulttá tenni, hogy csak sok év keserves és kitartó tanulás után tudjon valaki elfogadható szinten játszani egy-egy hangszeren. Nem csak az okokat tárta fel, hanem ki is fejlesztett egy olyan zenetanítási rendszert, amivel 4 nap alatt bárki elsajátítja a zene alapjait, és utána napi 10-20 perces gyakorlással fél év alatt koncert szintre tudja csiszolni a tudását egy vagy akár több hangszeren. Miért van az, hogy annak ellenére, hogy Duncan Lorien évtizede járja a világot, köztük Magyarországot is, zenei kurzusokat tartva, és a hivatalos zeneoktatásba még mindig nem került bele az a módszer, amit átad az érdeklődők számára? Ha 10 éve e szerint tanulnák a gyerekek a zenét, akkor olyan zenei élet lenne itt, hogy a világ ide járna zenét tanulni, vagy csak hallgatni.
  • Oktatás, pszichológia, egészségügy. Általános alapelv: Ha a tanár, pszichológus, orvos gyorsan megadja a gyerekeknek, pácienseknek azt az információt, amivel gyorsan tanulhatnának, vagy gyorsan meggyógyulnának, akkor nem vennék igénybe a szolgáltatást az emberek. Nem lenne aki eltartja ezeket az embereket. Csak hogy a félreértést elkerüljük nagyon nagyra becsülöm a jó tanárokat, a jó pszichológusokat, és a jó orvosokat, akikre természetesen a mai világban nagyon nagy a szükség. De ezzel együtt is megáll az az állítás, hogy sok szakma képviselőjének nem feltétlenül a gyors tanulás, és előrehaladás az érdeke. Vagy a képzése során már maga sem szerezte be azokat az információkat, amik a hatékony munkához kellenek. Csak egy egyszerű eset: az 1970-es években egy Georgij Lozanov nevű bolgár pszichológus kifejlesztett egy olyan nyelvtanulási módszert, amivel 1 nap alatt 2000 (Megint nem elírás) szót tudott megtanítani egy idegen nyelven bárkinek. Hol van ma ez a tudás? A gyógyszeriparról meg ugye nem kell beszélni. Sok gyógyszer csak arra jó, hogy újabbakra legyen szükség.
  • Politika. Ne erről inkább nem írok, ide mindenki gondoljon amit akar. Pedig a politika azt jelenti, hogy a Polisz, vagyis a közösség ügyei...
  • Élelmiszerek. Ma az van, hogy vannak olyan növényeink, amelyek ellenállóak sokféle kártevővel szemben, de nem ezeket terjeszti a mezőgazdaság, hanem azt, ami csak egy csomó növényvédőszerrel kiegészítve hoz valamilyen termést. A genetikailag módosított „élelmiszerek” fejlesztése is abba az irányba halad, hogy a növények kibírják a durva vegyszereket is. Mi meg a sült krumplival, meg a pacalpörkölttel benyomjuk a szermaradványokat is. Ami biztosan nem válik egészségünkre.
Kell –e még sorolni? A kérdés nem az, hogy ma a minőségi termékeknek van-e lehetősége az elterjedésre, hanem az, hogy miért van ez így? Ma nem juthat a társadalom minőséghez, mert az a jelen gazdasági rendszer bukását jelentené. persze a jelen gazdasági rendszer bukása elkerülhetetlennek látszik más okok miatt. Az emberek vevők lennének a minőségre, csak abban nincs profit. És ma a profit nagyobb úrnak látszik, mint a teremtő isten, és a szeretet. Igaz ez a látszat már összeomlóban van, de még jól tartja magát.
A játék kedvéért képzeljünk el egy minőséget értékelő világot! Én ilyeneket vizionálok magamnak:
  • Az emberek építenek egy házat, és alig költenek rá, mert minden hosszú élettartamú. És vígan élik életüket, mert kevés munkával képesek megszerezni azt a jövedelmet, ami sokminden másra is elegendő.
  • Kevesebbet kell vásárolni, ezért kevesebb terméket kell gyártani, így a szállítással, termeléssel rengeteg energiahordozót és nyersanyagot megtakarítunk
  • Egészségesek az élelmiszereink, és a beltartalmi értékük is kiváló. Ezért egészséges a társadalom, sokkal kevesebb növényvédő szert és mérget kell legyártani és a környezetbe juttatni, ami megint kevesebb munkát igényel, nyersanyag és energia megtakarítást jelent
  • Kevesebb termőföldön terem meg a szükséges jó minőségű élelmiszer, és így több természet marad.
  • Az emberek boldogok, és van idejük. Nem stresszelnek, nincs gazdasági válság, és nincsenek mellékállások, de nincs munkanélküliség sem. Pontosítok: nem a munkanélküliek hiányoznak, hanem mindenkinek van jövedelme, olyan tevékenységek végzése által, ami jelenleg a nem anyagi értékek körébe tartoznak.
És mit csinálunk a szabad időnkkel? Karteleket, akik a tervezett elavulást hozzák létre??? Nem hinném. Talán jobb ötleteink is támadhatnának: Séta, színház, mozi, könyvek, beszélgetések, kirándulások, edzés, kutatás, sport, ünnepek, festészet, zenélés, egyéb művészetek, a világűrbe való kirándulás, Más bolygók benépesítése, akármi.
Ugye ez utópiának tűnik! Az is. Mert addig, amíg a kamatos pénzrendszerrel nem számolunk le, addig vagy a profit az úr és a mai nyomorúságos kilátásaink maradnak.

Megjegyzések

Pabló üzenete…
Nos a címben szereplő állításra, hogy a minőség nem érték a legjobb példa a Polyán gazdaságban elvégzett számítások.
A legnagyobb kérdés most a gazdaságban, hogyan lehet elérni, hogy aki benne dolgozik, az meg is éljen belőle és a gazdaság is fenntartható legyen mind természeti, mind gazdasági szempontból. Ennek érdekében számoltuk a haszonvételeket és anélkül, hogy a részletekkel untatnák bárkit is a lényeg, hogyha minőséget állítasz elő egy gazdaságban (ami törvényszerűen jelent kevesebb terméket), nem tudod annyival többért eladni, hogy akik dolgoznak benne meg tudjanak élni belőle. Ez tehát a mai gazdasági rendszerben (az intenzív mezőgazdasági üzemek/gyárak mellett)kizárja, hogy hosszú távon valódi minőségi élelmiszert tudjunk az emberek asztalára juttatni!
Hát ez van... a nagy kérdés, hogy hol kell megbontani a rendszert ahhopz, hogy az áll minőség (pl. danone álom tejtermékek)helyett végre a valódi minőségnek legyen értéke?
Chili üzenete…
Legidősebb háztartási gépem egy kézi mixer, idén tölti be a 30. évét! A gimnáziumi osztályfőnököm német-magyar szakos tanár volt, így az NDK-ba vitt ki minket nyáron, diákmunkára. Akkor vettem ezt a masinát, az első keresetemből. Az akkori német mérnökök úgy látszik, még hosszútávra terveztek, nem voltak utasítva ilyen csalafintaságra, hogy tegyenek be egy idő előtt kapituláló alkatrészt. Sőt, inkább büszkék lehettek a munkájukra, milyen tartós, amit a német ipar előállít. Ennek a letűnt mentalitásnak élvezem még mai napig a következményeit, és használom megelégedéssel a 30 éves konyhai segítőmet, és kishúgát, a 29 éves varrógépet is, amit szerelő még sosem látott...
Chili üzenete…
Ide kapcsolódik egy idézet, ami ma reggel került elém:
„Az, hogy a leggazdagabb halott leszek a temetőben, nem számít. Esténként úgy lefeküdni, hogy elmondhatom, valami csodálatosat tettünk... ez az, ami számít.”

Steve Jobs, az Apple volt elnök-vezérigazgatója mondta.
Pont azon gondolkodtam, a lefestett jövőképedet olvasva, hogy ha olyan társadalomban élnénk, ahol nem a fizetésért, pénzért dolgoznak az emberek, és lehetőség van sok pihenésre, szórakozásra, sportra, akkor ki dolgozna? Nyilván azok, akik szeretik értelmesen, olyan tevékenységgel tölteni a napjaikat, amivel hozzátesznek a világhoz, amitől hasznosnak érzik magukat.
Zalatnay László üzenete…
Hogy ki dolgozna? :) ez jó kérdés. Lássuk csak: Ma a munka legtöbb esetben valami kötelező nyavalya. Persze sok ember imád dolgozni. Ők talán inkább alkotásként fogják fel a munkát. Szóval nem mindegy, hogy milyen gondolati kép társul a munka, és a dolgozás kifejezésekhez.
Ezeket a társításokat az a közeg ülteti belénk, amelyikben élünk. a szüleink, az iskolánk, a média. Közös felelősségünk, hogy milyen mintát mutatunk a következő generációnak. Ez erkölcsi kötelességünk is lehet, de akár profán érdekeink szerint is érdemes átgondolni. Ki fog rólunk gondoskodni, ha majd megint pelusra szorulunk? :) Olvastam egyszer a Yekána indiánokról. Náluk a munka nem kötelező. De minden feladat el van látva. örömmel, nyugodtan. Ez a társadalom boldog. Ajánlom Jean Liedlof: Az elveszett boldogság nyomában c. könyvét ehhez a témához!
Pabló üzenete…
Szerintem a cselekvő, poraktív magatartás egyik rákfenéje, hogy a munkához leggyakrabban a kényszer, a szükséges rossz érzése társul! Ilyen attitűddel hiába kérem az embereket, hogy keresse meg a helyi cselekvési lehetőségeket.... Szerintem a munkáltatóknak a az egyik nagy felelőssége, - csak sajnos erről szerintem a leggyakrabban nem tudnak -, hogy a munkahely és a munka egy kreatív, motiváló hely/dolog legyen! Ezzel szemben még gyakran a civil szervezeteknél is azt tapasztalom, hogy a munkahelyre kötelező rosszkedvűen érkezni, a munkát szájhuzogatás mellett fogadni. Mert máskülönben kilógnánk a sorból...

Ezzel szemben érdekes tapasztalat volt, hogy a legutóbbi szervezetfejlesztő munkám közben egy gazdag vállalkozó mesélte el, hogy azt képzelte, hogy egyszer majd abba hagyja a munkát és a gazdagságát élvezve, csak pihenni fog. Majd miután ezt kipróbálta rájött, hogy Ő munkája (alkotó, küldetés tudattal végzett tevékenysége) nélkül semmivé foszlik! Rájött, hogy a munkája amit a szeretteiért és a szeretteivel együtt végez az élete értelme!