Mi van a forradalom után? Kulturális Kreatívok 2.0


Az rendben, hogy időről időre van forradalom a társadalmak életében. Volt már Őszirózsás-, fülke-, szexuális-, proletár-, nagy Francia-, ipari-, palota- 56-os-, októberi- stb. forradalmak. Ilyenkor valami gyökeresen átalakul, és egy másik egyensúlyi állapotba jut a társadalom. Fogel Frigyes filmje (A forradalom c. bejegyzés) a kulturális kreatívok forradalmáról beszél.

Annak idején szociológusok felfedezték, hogy vannak olyan emberek, akik másképpen igyekszenek gondolkodni, és néhány dologban másként is cselekszenek, mint a ma kultúrájának az embere. Elkezdték felmérni ezt a társadalmi réteget, és rájöttek, sok milliónyi emberről van szó. Elnevezték őket Kulturális Kreatívoknak. Mára pedig úgy tűnik, hogy ez a jelenség alapozza meg a globális kultúraváltás forradalmát. De hogy ez sikeres forradalom lesz-e, vagy sem, az rajtunk is múlik. Mert vannak forradalmak, amelyek szándékukban nemesek, de valamiért elbuknak. Ezzel a valamivel szeretnék most foglalkozni, hogy egy új kultúra jöjjön létre- A mostani pedig, a szerepét betöltve, bekerüljön a történelem könyvek oldalaira, és ott is maradjon:

A kultúra szónak sokféle értelmezése van. Ugyanazzal a hangalakkal jelölünk többféle dolgot, amelyek valahogyan kapcsolódnak egymáshoz, de mégis mást jelentenek. Használjuk a színházra, mozira, irodalomra, művészetekre általános fogalomként. De használjuk arra is, hogy segítségével leírjuk a társadalmunk működését: Halászó-vadászó kultúra, Ming kultúra, földművelő kultúra, ipari kultúra, keresztény kultúra stb.

  Amikor a kutatók találkoztak egy jelenséggel, amit korábban nem ismertek, akkor valójában arra figyeltek fel, hogy a társadalomnak egy igen széles rétege elkezdett másképpen viselkedni. Vagyis sok ember, a ma uralkodó társadalmi szokásoktól eltérően kezdett el viselkedni. A mai kor kultúrája, (vagyis a ma alkalmazott összes tudás, és viszonyrendszer) ezeknek az embereknek nem felelt meg. Ezért elkezdtek új utakat keresni. A természetben ismerjük az alkalmazkodás fogalmát. Egy természetes rendszer úgy alkalmazkodik a folyton változó környezethez, hogy „vakon” legyárt sokféle változatot, amelyek egy adott időszakban talán csak jelentéktelen számban vannak jelen a rendszerben. Viszont ha a környezeti feltételek átalakulnak, akkor ezek a fajok képesek átvenni a többiek szerepét, és a teljes rendszer egy új egyensúlyi állapotba kerül.

Az emberi társadalmak mindig valamilyen kultúrát, civilizációt, valósítanak meg. Ha van társadalom, akkor annak van egy kultúrája. Ha egy hasonlattal szeretnénk ezt képletesebbé tenni, akkor ebben az értelemben a számítógépet és a szoftvert hozhatjuk fel példaképpen: Minden számítógépen futnak programok. Ezek nélkül a gép csupán egy halom alkatrész, amivel semmit sem lehet kezdeni. A programokat, vagy azok alapvető rendszereit az operációs rendszereket pedig változtatni lehet. Az emberi társadalomban a közösség, jelenti az alkatrészeket, a kultúra pedig a szoftvereket.

Szerencsére az emberiség sokban különbözik a számítógépektől. Az ember képes saját magától „programot”, kultúrát fejleszteni, vagy cserélni. Mindezt akkor szoktuk megtenni, ha az adott programunk hatására létrejövő dolgokkal nem vagyunk megelégedve.

Ezt a szoftverfrissítést egyéni szinten is végrehajtjuk. Amikor új képességeket tanulunk, vagy amikor káros szokásainktól igyekszünk szabadulni. De időről időre a teljes társadalom képes kultúrát váltani. Erről szól a történelmünk.

Ma sokan azt tapasztaljuk, hogy ez a jelen kori kultúra nagyon sok bajt hoz a fejünkre, és ezért rengeteg útkeresés indult el. Ezek az útkereső próbálkozások felelnek meg annak, mint amikor a természetben a mutáció révén új változatok, fajok képződnek. Nálunk embereknél a kulturális mintázataink kiegészítik a genetikai programunkat. Erre a tudomány külön területet is talált. Ezek a Mémek. Vagyis viselkedési mintázatok.

Ha a természeti rendszerekben lezajló folyamatokat vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy a mutációk eredményeképpen létrejövő változatok jelentős része életképtelen. Azt hiszem a mai kulturális kreatívok által elkezdett alternatív viselkedésminták jelentős része szintén életképtelen, vagy soha sem válhat igazán elterjedt kulturális mintázattá. De ezzel nem baj önmagában. Hiszen a globális kultúrát egy sokféleségen alapuló, sokféle kulturális mintázatot megvalósító civilizáció válthatja fel.

A meghalt kulturális kezdeményezések temetője.
Számomra a kérdés ma az, hogy ez az átmenet milyen forgatókönyv szerint fog megvalósulni.

A pesszimista szerint a föld eltartó képessége olyan mértékben csökken a jelen kor kultúrája miatt, hogy az emberiség töredékét lesz képes csak ellátni a legalapvetőbb szükségletekkel. Ez azt is jelenti, hogy akik maradhatnak, azok is a maitól lényegesen rosszabb, és bizonytalanabb életkilátásokkal fognak rendelkezni. 



Az optimista forgatókönyv szerint pedig képesek leszünk az emberi intelligenciánk segítségével mi magunk bolygó szinten kultúrát váltani. Az új kultúra pedig csak akkor lehet életképes rendszer, ha a természet lecsökkent eltartóképességéhez kalibrálja saját magát.

Létezhet természetesen ezektől eltérő forgatókönyv is. De abban hiszek, hogy a második általam leírt tud megvalósulni.

Ezt akkor tudjuk elősegíteni, ha a kultúra keresők számára segítséget adunk. A segítség lényege pedig abban áll, hogy néhány, igen jelentős összefüggésre felhívjuk a figyelmüket. Ezekkel az ismeretekkel felvértezve az a kreativitás, ami ma is jellemzi az új kultúrát keresőket, képes lehet arra, hogy nagyon gyorsan bolygó szinten lecsökkentsük az emberi civilizáció pusztító hatását. Ha a kreatívitásnak táptalajt adunk, akkor az a sok kísérlet magában fogja hordozni azt a képességet, hogy méltó kihívója lesz a mai globális kultúrának.

Hogy mik ezek a lényegi pontok?

1.    A szerkezetek jelentőségének a megismerése
2.    A társadalom mozgatórugóinak a megismerése
3.    Az emberképünk kitisztítása
4.    A sok kreatív elme hálózatban való összekapcsolása

Ezekről részletesen a folytatásban.
7