Kulturális Kreatívok 2.2. Mozgatórugók

Folytatva a sort, ma azokról a bizonyos mozgató rugókról írok:

De előtte pár felvezető kérdés:


Az autó, ha mozog, akkor miért megy? Mi a hajtóereje?:
  • A motor?
  • Az üzemanyag?
  • A vezető?
  • Vagy a vezető szándéka?
  • Vagy az a távoli cél, ahová a vezető szeretne eljutni?
Van ezek között kiemelkedő? Mindegyik fontos? Érdemes elgondolkodni, hogy melyik helyettesíthető, és melyik nem. Ha nincs benzin, akkor még mindig építhetek magamnak lovaskocsit....

Mik az igazi mozgatórugóink? Ami miatt reggelente felkelünk és tesszük a dolgunkat, Vajon miért pont azt tesszük, és pont úgy? És miért tesszük közösségi, társadalmi szinten azt amit? Ezek a kérdések talán elég filozofikus magasságokba irányulnak, de vannak nagyon is gyakorlatias válaszok is.Lehetne a teremtésig visszamenni, de most maradjunk a Földön! :)

Megpróbálok most két lényeges megközelítési pontból foglalkozni ezzel a témával.

Kezdjük az egyéni viselkedéssel!


Az emberi viselkedést rengeteg tényező befolyásolja. Vannak olyanok is, amelyek egész társadalmak életét képesek meghatározni. Például hogy mit gondolunk a halálról, és mit a halál utáni, és előtti időkről. Azt, hogy mit tanítanak nekünk erről a témáról, az alapvetően befolyásolja, hogy félek-e a haláltól, el akarom-e kerülni, vagy semmi gondom vele. Ez az apróság az egész életünkre, számos cselekedetünkre, kapcsolatainkra kihat.  De ha elkezdjük az életünk eseményei, és a kultúra közötti összefüggéseket boncolgatni, akkor egyrészt megvan az egész életre szóló feladat, mert végtelen számú kölcsönhatást tudunk felfedezni, másrészt elveszünk a részletekben. Ezt most ne tegyük!

Érdemes különválasztani az emberi tetteket, cselekvéseket, a mögöttük meglévő szándéktól.

Richard Bandler könyvében olvastam egy igen érdekes történetet, ami jól illusztrálja ezt: Ebben egy nő szerepel, aki sehogyan sem tud lefogyni. Minden fogyókúra sikeres nála, de amint abbahagyja, azonnal visszahízik. Egy kis NLP-vel (Neuro Lingvisztikus Programozás) aztán kiderült, hogy tudat alatt ez a nő félti a házasságát, és ezért hízik. Mondhatnánk, hogy ez hülyeség, de figyeljük csak meg az e mögött zajló folyamatokat. NLP-vel kiderült, hogy a hölgy egy tudat alatti része féltette a kapcsolatukat, mondván, hogy ha Ő csinos lesz, akkor más férfiak kikezdenek majd vele, és mivel nem tudja hogyan álljon ennek ellen, inkább csinál valami olyat, amivel el tudja kerülni ezt a helyzetet. Meghízott. Önmagát is meglepte ez a sztori, de amikor a terápia erre a momentumra reagálva megváltoztatott valamit, akkor megváltozott minden. Amikor ennek a nem tudatos részének segítettek abban, hogy másképpen oldja meg azt a célt, hogy összetartsa a kapcsolatát, és képes legyen ellenállni a csábítóknak, akkor a történet főhőse 2 hét alatt mindenféle fogyókúra nélkül ledobta a felesleges kilókat.
A történet jól mutat két dolgot. Az egyik, hogy különbséget kell tenni a szándék és a cselekvés között. Azt gondolom, hogy mi emberek mindig valamilyen pozitív cél érdekében cselekszünk. A másik pedig az, hogy sajnos, vagy szerencsére nem a tudatos részünk irányítja a tetteink nagy részét. Gondolom ettől a mondattól sokan kiakadtak :), de aki pl. autót vezet, az gondoljon bele, hogy pl.  emlékszik-e arra, hogy amikor munkába ment kocsival mikor, és hányszor váltott sebességet? Az autóvezetés nagy része rutin, amiben a tudatos elménk részt sem vesz. Ezért van lehetőségünk közben rádiót hallgatni, vagy beszélgetni az út alatt. Ha tudatosan kellene mindent csinálnunk, akkor reggel az ágyból sem tudnánk felkelni, mert olyan bonyolult vezérlési feladat ez, amihez éveket kellene speciális edzésprogram szerint készülnünk.
Sajnos a tudatalatti működését a társadalom nem ismeri elég jól. Aki meg ismeri, az nem mindig fer módon használja fel ezt a tudását. Itt vannak pl. a Szubliminált üzenetek a reklámokban, filmekben, újságokban, logókban. Ezek úgy vannak becsomagolva, hogy a tudatos elmét kikerülve, egyből a tudat alattira hassanak.

Van ami mindig működik.



Figyeljük csak meg a virágok közötti teret! Szexi ugye?
Nyilván nem vesszük ezeket észre. De azért ezt is meg lehet tanulni érzékelni. A tudatalattink érzékeli. Csak nem halljuk meg a tudatos elménkkel.






Ha elkezdjük az embert megfigyelni, akkor kiderül, hogy a cselekedeteink hátterében mindig van valamilyen pozitív cél. Még a leghúzósabb un. gonosztettek elkövetőinél is megtalálható az a pozitív motívum, amiért csinálja az egészet. Egyszer Al Caponével beszélgetett valaki, és ott is az derült ki, hogy a híres maffiavezér a saját tetteit úgy látja, hogy milyen jót tett az emberekkel.  

Tehát minden emberi tett mögött jó szándék lakozik, még akkor is, ha ezt nem annyira nyilvánvaló. Ez a sok jó szándék viszont nagyon sok esetben eszköztelen, ami alatt azt értem, hogy csak nagyon béna reakciókat tud a tudatalattink produkálni. Az alkoholista talán csak stresszt akar elkerülni, és így a saját életét akarja ezzel a cselekvéssel védeni. Ha megtanítjuk az embereket a tudatalattijukkal való kommunikációra, akkor bárki percek alatt képes saját magát kirántani a csávából. A kommunikáció pedig könnyen tanítható. Egy óra alatt az alapok megtanulhatóak.

De most szeretném a mozgatórugók témát egy másik irányból megközelíteni. Ez az irány pedig nem az egyén, hanem a társadalom. Ahogy az egyes emberek működésekor megláthatunk bizonyos mozgatórugókat, úgy a társadalom működése során is láthatjuk ezt.

Mindjárt kezdjük egy idézettel valaki olyantól, aki értette a mozgatórugók lényegét:

„Add nekem egy ország pénzkibocsájtásának a jogát és nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeket...."
                                        Mayer Amschel Bauer (Rothschild)

Azt hiszem hibázunk, ha minden bajért a Rothschildokat okoljuk. Mindaddig mi legalább annyira felelősek vagyunk, amíg meg nem fogjuk tanulni a leckénket, és hagyjuk, hogy mások vezessék az életünket.


Ma olyan a pénzt használunk, ami nem úgy viselkedik, mint a természetben minden más. lehet korlátlanul szaporítani. A szaporítás eszköze a kamat.  Most nem részletezem, hogy hogyan okozza a kamatos pénz azokat a gondokat, ami ma az egész világot terheli: A környezetszennyezést, az éhezést, a beteg társadalmakat, a szegénységet, a munkanélküliséget. Ehhez egy kicsit több időre lenne szükség. Viszont ha szétnézünk a történelemben, és megnézzük, hogy miképpen működtek azok a társadalmak, ahol más volt a pénz szerkezete, megdöbbentő különbségeket látunk.  Itt egy cikk, amiben a Wörgl-i csodáról olvashatunk: A wörgl-i csoda.

A minőség nem érték c. blogbejegyzésben már írtam azokról a jelenségekről, amik gyakorlati szinten is megfigyelhetőek, és amit a kamatos pénzrendszer alakít ki. Gondoljunk csak bele! Ha egy állam eladósodik, akkor kénytelen a gazdaságot egy jóval nagyobb fordulatszámra emelni, ha a kamatokat fizetni akarja. Ezért olyan törvényeket hoznak, amik ezt a növekedést szolgálják. Csakhogy a növekedés a természeti erőforrások fokozott felhasználását jelenti. A tervezett elavulás jelensége pedig ezt a növekvő terhet még inkább felerősíti, mert mindent többszörösen kell előállítanunk, ahhoz képest, mint ha a termékekbe nem lenne beépítve az elavulás. De ez akkor nem lenne így, ha a pénz tulajdonosnak nem kellene attól félnie, hogy a pénze/vagyona elértéktelenedik. Amíg kamat van, addig infláció is van. És a gazdagok gazdagodnak, a szegények pedig szegényednek. A jövedelem olló mindaddig tágul, mígnem az általános elégedetlenséget valaki ki nem használja, és ezen keresztül akar a gazdagok helyére lépni. Ez rendbe is lenne, ha közben a bolygó bírná ezt a mi kis gyermekded játszadozásunkat.
Senkinek sem tűnik fel az, hogy ugyan a GDP évről évre nő, de a szegények, éhezők aránya is nő? Miért történik az meg, hogy növekvő torta mellett egyre többen éheznek?  Nincs itt valami a feje tetején?

Amikor azokat a jó szándékú próbálkozásokat, programokat látom, amelyek a szegénység felszámolását, a környezet megóvását, a betegségek meggyógyítását, munkahelyek teremtését vagy csak egy emberibb életet szeretnének megvalósítani, akkor sokszor szomorúan látom, miként fognak elvérezni a gazdasági rendszerünk miatt. Amíg a pénz kibocsájtásának jogát nem vesszük vissza közösségi joggá, illetve nem tanuljuk meg a mozgatórugók, és a szerkezetek jelentőségét, addig sajnos a legtöbb kísérletnek esélye sincs arra, hogy valós társadalomszervező alternatívává váljon. Ha viszont ezt megtesszük, megértjük, hogy a pénz miképpen mozgatja a viselkedésünket, és képesek leszünk más rendszerben működtetni a pénzt, akkor ezek a kezdeményezések táptalajra találnak, és elkezdenek virágozni. Nem egy uniformizált monokultúra fog létrejönni, hanem a tájba illeszkedő kultúrák sokszínűsége. Akkor lesz piaca a helyi termékeknek, akkor a kreativitásunkkal egyre jobb dolgokat leszünk képesek megvalósítani, akkor felszámoljuk az éhezést. Ez talán álmodozásnak tűnik, talán nem…

Holnap folytatom az emberkép témával. Mert ezen is érdemes egy kicsit elmerengeni.


Itt pedig az előző két rész:
Mi van a forradalom után? Kulturális Kreatívok 2.0
Kulturális Kreatívok 2.1: A dolgok szerkezete


Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Az emberiseg gondjainak megoldasara csak eggyetlen megoldas letezik ;lasd ,Gromon Andras :Ki dobja az elso kovet ? c. konyvenek elso 16 oldala .Erdemes elolvasni!